Kedves Judit!

Képzeld, közben kiderült, hogy nem még mindig, hanem már megint vagyok érzékeny a hangos zenére :) Tehát jön a következő baba, most vagyok a 16. hétben :)

Ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem:

Az előző terhesség alatt más volt a védőnőm, és akkor minden találkozás alkalmával volt vizeletvizsgálat és olyan kis ultrahang-ketyerés szívhang hallgatás. Nem tudom, ezek mennyire fontos vizsgálatok, nekem mindenesetre biztonságérzést adtak, hogy az alapvető dolgok rendben vannak. Most viszont egyik sem volt, az lenne a kérdésem, mennyire számít természetesnek, hogy ezeket megcsinálja a védőnő, ha legközelebb megyek, kérdezzek-e rá, vagy sem. Nagyjából ez a két dolog van, amiért érdemes elmenni a védőnőhöz, minden mást úgyis a dokitól kérdezek meg, vagy tíz perc alatt utánanézek a neten :) Ha azt mondod esetleg, a vizelet vizsgálat nem természetes velejárója a dolognak, meg tudnád mondani, mi a neve annak a tesztnek, amit használni szoktak? Biztos nem katasztrófa összeg, és egy színes csíkot valószínűleg én is jól összetudnék hasonlítani egy másik szines csíkkal, mondjuk hónaponta egyszer. :) A másik dologban sajnos nem tudok önellátó lenni, de ez otthon is menne, még műanyag poharat is be tudok szerezni hozzá. ;)

A másik kérdésem pedig az lenne, hogyha elmesélem, hogy a kétéves gyerekem kilencig számolt, akkor a védőnőnek nem kéne csak úgy hivatalból kicsit lelkesedni? Utálom, ha hitetlenkedve hümmögnek, amikor a gyerekem eredményeivel dicsekedek :I Különösen ha azt az eredményt úgy érte el, hogy nem kis papagájként verset mond, hanem tényleg tudja, mit csinál. Nem fogok annak a védőnőnek többé elmondani semmit! :W

Mindegy, csak morgok, morgok, remélem az újabb szülés után újra felkerül a rózsaszín szemüveg, és az orromon is marad :)

Sony

Ui: Ez csak egy nagyon érdekes megfigyelés (legalábbis nekem), lehet, hogy téged is érdekel :) A babó a nyár végefelé elkezdett beszélni, és gyorsan eljutott addig a fázisig, amikor elkezdte kiegészíteni a verseket, dalokat, ha abbahagytam valahol. És itt jön az érdekesség: egy alkalommal olyan versikét kezdtem elmondani neki, amit egészen biztosan utoljára tavasszal mondtam el neki, amikor neki még nagyon nem volt kedve beszélni. De amikor megálltam a sor végén, azt is folytatta...