Jó látni valamit: baj vagy sem, az emberek legtöbbjét - különösen a mozibajáró fiatlaságra gondolok - egyáltalán nem érdekli mi mekkora klasszikus volt kétszáz évvel ezelőtt. Ők pénzt fizettek azért, hogy jól szórakozzanak és ezzel részükről a téma le van zárva.

De ez a film nem szórakoztat. Irritál.

Az ember nem kap semmit a pénzéért, illetve amit kap, azt ingyen sem kívánja. Ha tíz év alatt ötven ufós-népirtós-félelmetes mozi készül, akkor eleve komoly újdonságot kell tartalmaznia az ötvenegyediknek ahhoz, hogy méltán népszerűvé válhasson. Ehhez képest ez a film nemhogy újat nem, de csak régit mutat. Az alapötlet (jönnek a gonosz földönkívüliek) a végtelenségig elcsépelt és csakis közhelyekből építkezik. Ráadásul - valószínűleg nem tudatosan - a szintén ócskaságnak számító Függetlenség Napjára is emlékeztet (nagy gépek, törékeny lények, vírusfertőzéses pusztulás), legalább annyiban más attól, hogy nincs benne patriotizmus.

Az 1800-as évek végén valószínűleg bombasztikus volt az ötlet (a rádiójáték sikeréből erre lehet következtetni), de az időközben eltelt röpke két évszázad azt hiszem már teljesen kimerítette a földönkívüliek témáját.

Ha egy filmben nincs dráma, nincs kidolgozott karakter, hanem csak egy sodródó és rohangáló átlagember (Tom Cruise), akkor a filmben nincs történet sem. Szerintem ha azt akarod megmutatni, hogy egy ilyen feszült helyzetben nincs különbség ember és ember között, azt is csak mély jellemábrázolással lehet megtenni. Ha a néző nem tud azonosulni a karakterrel (akivel nem lehet, mert nem ismerjük meg milyen), akkor a film elveszett.

A Párbaj (az egyik kedvenc filmem Spielbergtől) hasonló feszültségen alapul, de ott látod a főszereplőt vívódni, érzed a félelmét, látod hogy próbál valamit ellene tenni a dolognak, végül még a szembeszállást is felvállalja az ellenséggel. Ezen kívül olyan szituációba kerül a főszereplő, ami teljesen hétköznapinak tűnik: valószínűbb, hogy az ember egy őrülttel találkozik az utakon, minthogy gigantikus fotóállványok kiszippantják a nadrágjából... :-)