Már a II. résznél tartok. Még kb.: 90 oldal van.

 

Klassz regény, nem is gondoltam volna. A történések a könyvben még előbb kezdődnek el, mint a filmben és nincs mellette semmilyen társadalmi leíró jelleg (mint pl.: a filmben az elvált szülők), azaz csak a jelenséggel foglalkozik az író.

 

Tetszik benne az, hogy az író állandóan egyeszám 1. személyben beszél. Teljesen az az érzésem, hogy őezt az egészet valóban átélte és megtörtént vele, ott volt, látta.

 

A hadi cselekmények bővebben vannak bemutatva, mint a filmben (milyen hadsereg hova megy, mennyien stb.), de csak annyi részletességgel, amennyivel egy szemlélő látja, vagy megtudja, ha katonával beszélget.

 

Ahogy haladok a vége felé, inkább mégiscsak örülök, hogy Spielberg a mai korba helyezte a történetet, mert a könyvben vannak a mai fül számára humoros események, magyarázatok. Pl.: A földönkívüliek a Mars-ról jönnek ténylegesen is. A "háromlábak"-nak nincs védőburkuk, vagy pajzsuk, mint a filmben. Így egy kicsit valószerűbb a csata is, mivel eddig már nagy nehezen hárommal végeztek is. Ekkor jött egy különösen gyerekesnek hangzó rész: A felborúlt gépből kiszállt a szörny és megjavította (kalapálta) a gép egyik lábát, hogy az újra működjön.

 

A regényben egyértelműen többségében lovon és szekéren, vagy gyalog menekülnek, de néhol lehet olvasni gépkocsit is. A tömeg-re vonatkozó legutóbbi esemény során hatmillió embert említ H. G. Wells, akik menekülnek Angliából.

 

Nagyon tetszik az, hogy az űrlények viselkedését szemléletesen az emberekhez hasonlítva bemutatja. A könyv elején még szinte jogosnak is éreztem, hogy ezek idejönnek és helyet csinálnak maguknak.

 

A filmben előforduló jelenetek a könyvben is visszaköszönnek (azaz forítva, csak éppen a könyvet olvasom a film után, és inkább így írtam), igaz nem egyező sorrendben. Pl.: Volt benne a filmben is látható száguldó égő vonat képe (szinte a könyv elején), volt benne rendkívül élesen dörgő villámlás, vízi csata, meg stb.

 

Majd még végig olvasom, aztán még írok, ha érdekel valakit.