"...Talán az övék lesz a jövő, nem a mienk..."

 

Üdv mindenkinek!

A fenti idézet, mily meglepő, a Világok harca regényből származik.

 

"...-Ez nem is háború ... -Sohasem is volt háború, mint ahogy nem beszélhetünk háborúról az emberek és a hangyák között..."

Például ehhez a második idézethez a film igenis hű. Pontosabban nem az élethű ábrázolásra gondolok, mert volt itt olyan hozzászóló is, aki a kompos résznél megemlítette a fizika törvényszerűségeinek hiányát (igazat adok ebben, mert tényleg van pár ilyen jelenet). De én sokkal ingább a tröténésekre értem ezt. Azaz nem azt néztem, hogy a süllyedő hajó nem szívja maga után az embereket, hanem maga a tudat, hogy ezek a teremtmények könyörtelenek minden helyzetben, és minden körülmények között képesek felvenni a harcot.

 

A filmben igaz láthattuk, hogy a főhős csodálatos módón újra találkozik feleségével, és fiával, aki még előbb is haza ért, mint ő maga. Azt kell mondanom, hogy ez a regényben sem volt másképp. A könyv szerint azonban nincsenek gyerekei. A felesége azonban már otthon van, mire ő odaér. Ebből a szempontból már én is azt mondom, hogy tényleg nem kellett volna Spielbergnek életben hagyatnia a fiút, mert így az egészből csak egy meseszerű csoda fog kikerekedni, nem pedig egy tragikus, ám sokkal inkább valószerű esemény.

H. G. Wells könyvében a pincés jelenet legalább olyan zavaros, mint a filmben. Akarom mondani zavaros a főhőst illetően, nem pedig érthetetlen. Viszont a könyvben igaz nem sokkal, de több magyarázat van az ismeretlen (a regényben nem ismeretlen, hanem tiszteletes) megölésére. A magyarázat is, mint az egész könyv E/1 személyben olvasható, és nagyon sok érvet-ellenérvet vet fel.

A könyvben kiderül, hogy a pincében két hetet töltöttek ketten. Így már érthetővé is vált, hogy a film miért ért véget olyan hamar. Ugyanis (és ez a könyvben el is van magyarázva) amíg ők bent voltak, azalatt általuk nem látott események még zajlottak, tehát a marslakók megbetegedési folyamatát ők nem is látták. A regény ebben a tekintetben még talán gyorsabban is fejeződik be, mint a film, mivel ebből a fogságból kikerülve, a főhőst nem kapják fel az idegenek. Bár másvalakitől hall ilyen jelenségekről, azaz a regényben is történik "emberfelkapás".

A pincés jelenethez még annyit, hogy ide is lejönnek az idegenek, szén közé bújnak, de semmi olyanról nincs szó, hogy harmadik típusú találkozás részese lesz a főszereplő és "Godzillakölyköt liftből lábbal kitolós (szerinetm)" jelenetet felülmúló "Házba benyúló egyszemű kígyó" lebaltázás áldozata lenne.

 

A filmről és regényről elég mostmár ennyi. A lényeg, hogy szerintem azért nem volt annyira rossz az a film (annak ellenére, hogy Spielbergnek vannak jobb munkái). A regényt pedig érdemes elolvasni, mert az idegenek jellemzése is olvasható benne (ha éppen ezt hiányolta volna valaki a filmből).

 

Számomra pedig az alábbi két idézet szemlélteti legjobban a film és a regény mondanivalóját egyaránt. Senki ne gondolkozzon fizikán, látványokon, effekteken, hangon, zenén. Mindenki gondoljon bele az alább olvashatókba, és így nézze a filmet is:

"...Valóban, ha semmi egyebet nem tanultunk is, ez a háború megtanított bennünket arra, hogy szánalmat érezzünk azokkal az oktalan lelkekkel szemben, akik a mi uralmunk alatt szenvednek..."

"...Az első pillanatban akkora izgalom ejtett rabul, ami fölülmúlt minden megszokott emberi érzelmet, és amit csak azok a szegény barmok ismernek jól, amelyeken az ember uralkodik. Azt érezhettem, amit a nyúl érezhet, amikor a kuckójához visszatérve, váratlanul egy csomó munkással áll szemben, akik egy ház alapját ássák. Először fogott el a balsejtelem, ami csakhamar letisztult bennem, és napokon keresztül hatalmában tartott; a trónvesztés érzete, a meggyőződés, hogy többé nem vagyok úr a Földön, hanem állat vagyok az állatok között, a marsbeliek sarka alatt. A mi sorsunk is az lett, ami az állatoké: leskelődni, résen állni, futni és rejtőzködni. A félelem, amelyet az ember terjeszett, de az ember birodalma véget ért..."