A bosszúról szóló vita egyébként korántsem olyan elméleti, mint ahogy tűnik. Még Európán belül is vannak olyan helyek, ahol a szokás alapján kötelező a vérbosszú, meg a viszontvérbosszú, stb. Hiányos ismereteim szerint általában több emberöltőn át tartó pingpongozást hoz az első bosszú, és az össztársadalmi szar mennyisége nő.

De hogy a saját tapasztalatomat is leírjam, (ami nem szükségszerűen egyezik másokéval vagy az ezt elolvasóéval, amikor majd hasonló helyzetbe kerül), az ír sofőrrel hónapokig nem foglalkoztam, mert Marci és Petra elvesztése mellett nem jutott hely neki a gondolataimban. Mire pedig elkezdtem volna vele és a bosszú témájával foglalkozni, rájöttem, hogy ezzel a balesettel milyen feladatot kaptam - és az nem a gyilkolászás volt/lett. (Remélem, ez nem hangzik nagyon elvontan.) Nem hiszem, hogy jobban érezném magam a sírja mellett állva, de azt sem, hogy csökkenne tőle az átlagos baromsági szint az utakon.