Kedves Judit!

Van valami, amit kifejezetten elrontottam a babócám nevelésében, ez pedig a fogmosás. Nagyon jól indítottam, játékosan, először én mostam, utána ő rágcsálta a kefét, minden jól ment, imádta. Utána egy látogatás során a nagymamánál sajnos egy pár napig ráhagytam a fogmosást a férjecskémre és a nagyira (én beteg voltam). Ezután a babó nem volt hajlandó hagyni, hogy én mossam a fogát, ő mosta volna nagy kedvvel, de ugye nem ment neki, de most már a fogkefe látványát is utálja. Valószínűleg túl fontosnak éreztem a dolgot, és túlságosan felidegesített, hogy egy jó indítást ilyen könnyen és lazán tönkretegyenek.

Na de a kérdés, van tipped, mit lehet most tenni? Valahogy úgy érzem, nem túl jó, ha a reggeli és esti fogmosásból mindig bőgés lesz. De az sem jó, ha nem mossa a fogát. Észérvekkel nem lehet rá hatni ebben a témában. A hiúságára sem.

Jó lenne ezen túlesni, mielőtt jön a következő bébi :)

Sony