Kérésre elkezdem leforditgatni a korábban becsatolt anyagot. Folytatom mindaddig, amig valaki nem kifogásolja "flood"-ként, vagy meg nem unom. Ha kihagytam részt, vagy kivonatolásra tértem át, azt jelzem.
Tehát következzék Andrew L. Simon "Hunyadi János - Magyarország az emrikai történelemkönyvekben" cimű 1996-os tanulmányának kivonatolt nyersforditása.
A tanulmány a következő részekből áll: Prológus, Bevezetés, A magyar történelem kivonata, Tankönyvkritikák (Greaves, Kagan, Kishlanskz, McNeill, Perry), Elemzés és konklúziók.
PROLÓGUS
A magyar parlament egy különlegesen demagóg tagja, Torgyán József... keserű frusztrációjának adott hangot nemrég egy beszédében. "Magyarország semmit sem kapott a Nyugattól, csak Trianont és a déli hamarngszót" - mondta. "Ez zavarba ejtette volna az átlagos jól képzett amerikait. A legtöbb amerikai egyetem megköveteli egy kurzus elvégzését a "Nyugati kulturális hagyományok"-ról. Ezek a kurzusok sem Trianonról, sem a harangokról nem tesznek emlitést.
Dél Kalifornia jól ismert turista látványossága a San Juan de Capistrano Misszió. De csak kevés amerikai tudja, hogy Juan igazi neve Giovanni volt, és hogy olasz pap volt, akit III. Callistus pápa küldött követként Hunyadi Jánoshoz 1456 nyarán. Hunyadi a magyar hadsereg legendás vezére volt, aki számtalan csatát vivott az oszmán törökok ellen a Balkánon. Kapisztrán küldetése nehéz volt. II. ohamed törok szultán hatalmas hadsereget gyűjtött össze, hogy meghóditsa Európát. Épp csak véget ért a százéves háború, és Európában zűrzavar uralkodott. A pápa, aki képtelen volt haderőt gyűjteni a török előrenyomulás megállitására, áldását és imáit küldte Kapisztránnal Hunyadinak. A győzelemért imádkozva III. Callistus pápa elrendelte, hogy a keresztény templomokban örökre szólaljanak meg délben a harangok.
A törökök bekeritették Nándorfehérvárt (Belgrádot), ami akkor erős déli magyar határerőditmény volt. A védők hősiesen harcoltak, de kevés reménnyel. De Hunyadi felmentpő erői időben érkeztek, bekeritették, és elpusztitották az iszlám erőket. A harangok ma is szólnak délben Európában, Hunyadi gyúzelmének emlékezetére. A Capistrano Misszió ma is áll. A turisták a verebeket megnézni látogatnak oda. Sose hallottak Hunyadiról.
A magyar iskolák falain elmaradhatatlan az a történelmi festmény, melyen egy török katona lófarkas boncsokot tűz ki a belgrádi erődre. Az egyik védő, Dugovics Titusz - nyilvánvalóan horvát katona - átöleli a törököt és lezuhan vele együtt a halálba. Ez is mutatja, az a kis történlemi jelenet milyen mélyen ivódott bele a magyarok tudatába. Tanulságos megvizsgálni, hogy kezelik ezt az amerikai történelemkönyvek.
BEVEZETÉS
Ez egy felmérésről szóló jelentés. Öt, az európai történelembe bevezető, az amerikai egyetemeken használt fontos történelemkönyvet vizsgált részletesen, abból a szempontból, hogy milyen magyarellenes elfogultságokat tartalmaznak.
Lehet rá ok feltételezni, hogy tartalmaznak ilyen elfogultságokat. Nem feltétlenül az iróik fejében, hanem a forrásanyagokban, amelyeket használtak. Számos ok van erre a feltételezésre. Nézzünk meg néhányat.
Az elmúlt 400 évben Magyarországnak és Ausztriának közös uralkodóik voltak. Nagyon sok volt a belső súrlódás. Mivel a német jóval megközelithetőbb nyelvm, mint a magyar, a legtöbb forrás a Habsburg történelem-interpretációk felé hajlik. A legjobb példa erre a magyar vallásháborük esete a Harmincéves Háború idején, a Bocskay, Rákóczi és Bethlen vezette forradalmak. A legtöbb amerikai történelemkönyv azzal a megjegyzéssel ejti el ezeket, hogy "a nemesek nyughatatlanok voltak". Egy másik példa a nyugati történelmi torzitásokra Erdély kezelése. Miközben a magyar történészek "Erdély aranykoraként" ünneplik a 17. századot, a történelemkönyvek térképein az Ottomán Birodalim részeként ábrázolják. Pedig a fejedelemséget nem szállták meg a törökök. Szabad volt a vallás és egyenlőek a nemzetiségek - a történelemnek abban a szakaszában meglehetősen egyedi sajátosságok.
Az első világháború előtt és közben a cseh, szerb és román nacionalisták nagy propagandát fejtettek ki az Osztrák-Magyar Birodalom feloszlatásáért. Miután a világháború végén sikerrel jártak, a propagandaháború Magyarország reviziós törekvései ellen folyt tovább. Ezeket a törekvéseket nagyban segitette a brit R. W. Seton-Watson. Megrögzött antagonistája volt ő a Birodalomnak általában, és különösen a magyaroknak. Mikor először látogatta meg Magyarországot 1907-ben, a mentora és tanácsadója Henry Wickham Seed volt, a Times bécsi tudósitója. A viktoriánus bécsi felsőbb körök visszautasitották, hogy befogadják Steed barátnőjét, akit a feleségeként mutatott be. A megsértett Steed megvetette a Monarchiát.
Seton-Watson 1907-ben rossz időkben látogatott Magyarországra. Ez a rasszkonfliktusok időszaka volt. A konfliktusok - demonstrációk és brutális rendőri reakciók - lázba hozták Seton-Watsont. Ezután kiadott egy könyvet Rasszproblémák Magyarországon (London, 1908), és számtalan magyarellenes cikket. Steed is követte. A háború alatt a brit kormány létrehozta a Propaganda Minisztériumot. Seed és Seton-Watson az osztályvezetői lettek. Az erőfeszitéseiket nagyban segitette Tomas Masaryk, a Prágai Egyetem korábbi professzora, aki az önálló cseh-szlovák állam összehasonlithatatlanul eredményes propagátora volt. Brilliánsan megszervezett propagandgépezete, amit Oroszország finanszirozott, egyedülálló a történelemben. Módszereit könyvében irta le (The Making of a State - Egy állam megalkotása). A háborús éveket Londonban, Párizsban, Tokióban és az Egyesült Államokban töltötte, fáradhatatlanul propagálva a Monarchia ellen. Visszatérően ismételte a mantrát: "Az antiszociális monarchizmus középkori erői istenadta jogokra hivatkozva a demokratikus, alkotmányos országok ellen küzdenek, amelyek a legkisebb nemzetek jogát is tiszteletben tartják a függetlenségre." A magyarok esetében azonban önmagát is megcáfolta: "Semmi sem lehet kifogásolhatóbb és undoritóbb, mint egy olyan kis nemzet megalomániája, amilyenek a mongolivadék magyarok."
No, egyelőre ennyire volt időm és türelmem. Majd folytatom.
