Szia Judit!
Bővebben: pl. elmentünk egy ovi mellett, és magyaráztam neki, milyen nagyszerű hely az ovi, sok baba van, lehet játszani, stb. Mire szorongó arccal azt mondta, "babák elveszik baba játékait" és mutatta a kezében lévő kavicsokat. Mire mindenféle értelmes dologgal nyugtatgattam, de az arckifejezése nem változott, nem tudtam meggyőzni. Ilyen példát fél tucatot mondhatnék, de mind ugyanígy végződik.
(Pl. megyünk a játszótérre és manóka azt mondja, "babák el fogják venni motoromat", én győzködöm, hogy nem, ő meg gyanakvó arccal hallgatja)
Jópár hónappal ezelőtt, mikor egy agresszív kisgyerek váratlanul megütötte a játszótéren elég rendesen, és én "nem védtem meg", azaz nem szídtam le az idegen kisgyereket, csak őt vígasztaltam, utólag láttam, hogy nincs ez rendben. Végül kínomban egy nagyon jó megoldást találtam, gyakoroltuk, hogy ha egy "buta" baba megüti, mit kell mondani: azt kell kiáltani, hogy "Nem, nem, nem!" Ezt kellő vehemenciával gyakoroltuk, felváltva a szerepeket. Nagyon hamar túljutottunk a dolgon. A játékok "elkérése", elvétele viszont más tészta, mert arra kéne tanítanom, hogy meg tudja osztani a játékait. Ahogy megfigyeltem, minden anyuka arra tanítja a gyerekét, hogy másoktól ne vegyen el semmit, a sajátját pedig azonnal adja oda. Valószínűleg ez a normális nevelés. Szóval a "nem, nem" módszer itt nem megy, de a rábeszélés sem "legyél jószívű", "visszakapod" "cseréljetek" stb. Ráadásul nem is konkrét helyzetekről van szó, hanem előre fél a gyerek. Vagy hagyni kell félni és majd megoldja? Nincs valami "jó szöveg" ami hatásos? Mert azt ugye nem mondhatom neki, hogy "anya nem engedi, hogy elvegyék a játékodat", miközben pont az a lényeg, hogy közösségben elkezdjen boldogulni...
Amióta írtam, volt nálunk egy vendég kisgyerek, akivel rábeszélésre elég rendesen megosztotta a játékait, de azóta is magyarázza, hogy "baba hazavitte lapátomat", miközben homokozik az ominózus lapáttal. Lehet, hogy nevetni kéne az egészen?
Megnyugtat, amit írtál, hogy amiről beszél, azt fel is dolgozza.
Köszi: Kata
