Kedves Katáng És Többiek akik hozzászoltatok!

Ismeritek azt a Halász Judit dalt, hogy "Vannak még rossz gyerekek"? Azt hiszem úgy van a szöveg, hogy ...azért rosszak, mert a felnőttektől tanulják, mert ők is irigyek, durvák, verekedősek stb."

Szóval én azt gondolm, hogy alapvetően mintául kell szolgálnunk a gyerekeinknek. Természetesen valahogy kezelni kell ezeket a játszótéri epizódokat. Annál is inkább, hogy a gyerekek 4-5 éves korukig nem is igazn tudnak felnőtt irányítása, de legalábbis odafigyelése nélkül egymással játszani. Én sem látok abban semmi rosszat, ha a gyerek el akarja veni a másik játékat, vagy nem akarja oda adni a sajátját. Én alapvetően, az egyén szabadsága addíg tart, amíg a másiké elkezdődik alapelvet tartom követendőnek az ilyen konfliktusok kezelésénél is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem veszünk el más gyerektől játékot, akkor sem, ha helyette mást kínálok. Hiszen ez olyan, mintha én bármikor kivehetném a buszon velem szemben ülő kezéből az újságot, és helyette odaadnám neki az uzsimat. Erre mégse taníthatom a gyerekemet. Az viszont teljesen rendben van, hogy ő szeretné azt a játékot. SEgíthetünk neki elkérné, felajánlva neki valami mást, hátha belemegy a cserébe, és ő is jól jár vele. Ebben az alkuban jó, ha a szülők segítik a gyerekeket. Én semmiképpen nem csinálnél ebből az ügyből morális problémát. Azt hiszem ez inkább nekünk felnőtteknek nehéz. Én is emlékszem, amikor Julcsa lányomtól előszőr vették el a lapátot a homokzóban, iszonyú dühös lettem, és rendesen erőt kelett vennem magamon, hogy ne vegyem vissza a lapátot. De azt hiszem ez nem az én feladatom lett volna, hanem azé az anyukáé, akinek a gyereke elvette a lapátot. Szerintem az lenne a legjobb, ha mi játszótéri anyukák és apukák segítenénk egymásnak, pl. azzal, hogy megmutatnánk egymás gyerekének, hogy mit okoz, pl. az, ha elveszik valakitől a lapátot (sír, dühös, szomorú stb.) A gyerekek alapállásból rendkívűl empatikusak. Sokszor a szülő saját elvárását nyomja rá a gyerekére, és ő maga érzi cikinek, hogy a gyerek elvette a lapátot, és dühös a gyerekére, ahelyett, hogy segítené őt, hogy megtanulhassa az együttélés szabályait, De, kérdezem mindenkitől, mi magunk, okos felnőttek, mindíg aszerint élünk?
Azt hiszem ez a kérdés itt még ne zárult le. Folyt köv. Most mennem kell, mert felébredt a kisfiam...
üdv J.