Sziasztok!
És mit szóltok kedvenc klasszikus tolvajdalunkhoz, az 'Én elmentem a vásárba' kezdetűhöz? :)
Én a TV macival jártam úgy a minap, mint Tade. Mi sem nézünk nagyon TV-t, de amikor észrevettem, hogy van igazi fogmosós TV maci, úgy gondoltam a babának is látni kell. Utána viszont egy totál frász mese következett, egy kisfiúról, aki mindenféle gonosz, csúnya, irigy dolgot tesz meg egy kislányért, és a végén persze elnyeri jutalmát. Brrr. Inkább gyorsan elfelejtettük az egészet.
Egyébként képzeld Judit, a fogmosásnál az jött be, hogy a baba a kád szélén 'tipp-tapp-ol' (sétálgat), és a fogkefe tündér megmossa a fogát. Ehhez a művelethez persze mindenkire szükség van, így nagy családi fogmosás lett belőle. Ma már nem mászott fel a kád szélére, hanem mellette állva nyitotta a száját, hogy jöhet a fogmosás.
A játszótér nálunk inkább közösségként működik. Minden anyuka visz magával koncot (amivel minden gyerek szívesen játszik), és ami éppen nem kell a tulajdonosnak, az szabad préda. Ha mégis visszakéri, az anyukák intézkednek, visszakérik a babától, vagy elérik, hogy maguk adják oda. Én például el szoktam neki magyarázni, a másiknak mennyire fontos az a játék, és hogy örömet szerezne, ha visszaadná - kb. 80% eséllyel bejön. A maradék esetekben még megtörténhet, hogy közben a másik anyuka lebeszélte a gyerekét éppen arról a játékról, vagy mivel értelmetlennek találja a ragaszkodást (mert mondjuk még 3 ugyanolyan lapát van a homokozóban), int, hogy hagyjuk a gyerekekre, intézzék el maguk között. Végső esetben pedig azt csinálom, hogy kitalálok egy jó játékot, amivel többen játszhatnak, és úgyis mindketten elfelejtik a vita tárgyát (legutóbb például gesztenyekígyót készítettünk - én építettem, ők hozták a gesztenyéket, utána pedig ők is építették, a vita tárgyát képező vödör pedig ott árválkodott a homokozó szélén :)
Én nem tudom, de ezt másnak érzem, mint egy buszt, inkább olyan, mint egy tábor, ahol viszont természetes, hogy az emberek ezt-azt kölcsönkérnek, kölcsönadnak. Persze játszótere válogatja.
Jajj, annyira aranyosak, ahogy udvariaskodnak egymással! :) Jól megy nekik a tessék, a kérem szépen, a köszönöm (és a köszi).
Szerintem hasznosabb, mintha a játszótéren a mutizást és az irigykedést tanulnák meg, márpedig ha mindig megvédenénk őket, soha nem tanulnák meg, hogy amit semmiképp nem akarnak kölcsönadni, azzal játszanak otthon, és hogy védjék majd meg, illetve hogy érvényesítsék az érdekeiket, ha anyuka-mentes közösségbe kerülnek.
Még annyi, hogy a 'szent' alvósállatok, kedvencek azért kivételt képznek, ők természetesen nem számítanak szabad prédának - de ezt valahogy simán elfogadják...
Csak egy kérdésem lenne még: mi a véleményetek azokról a helyzetekről, amikor egy anyuka (és na jó, a gyerek) levisz a játszótérre valami hiper-szuper gyerekvonzó csodát (atomrózsaszín babakocsit Götz babával...), és senkinek sem adja oda? Vagy odaadja készségesen, és utána engedi a gyerekének, hogy durván visszavegye, mondván, tudta, hogy ez lesz, de hát mégis az övé. És ha kiülnek piknikezni a játszótér kellős közepére, rengeteg kis süti-csodával, de elhajtanak minden odatévedő gyereket? Vagy az anyuka szenvtelen arccal tűri, hogy a gyereke tőle két méterre ellökje az enyémet? Járunk mi néha más játszótérre is...
Na azt hiszem, már nekem is túl későn van :)
Sony
Ui: Még egy utolsó kérdés: van tippetek, hogy altassam el _meggyőződéssel_ korán a babát, de legalább idejében, ha pontosan emlékszem arra, én mennyi időt töltöttem ébren az ágyban, a fényeket és az átszűrődő zajokat figyelve? És ha tudom, hogy úgy igazán mindig esténként fejlődik, legalábbis akkor mutatja be, mit tud. A rajtam edződött anyukám szerint ébresszem korábban, akkor majd beájul az ágyba, de ez neki sem jött be annak idején, csak épp ezt nem tudja :) Ezzel kizárólag azt érte el, hogy a normális, természettől adódó alvásciklusom idején álmosan tántorogtam... Kb. hajnali fél 10-ig :) Biztos van valami jó módszer, ugye, ugye?!
