Kedves Tádé!

Maximálisan egyet értek Zoéval! A mese tulajdonképpen a gyerekek szellemi tápláléka. És ebben is ugyanúgy, mint az ételben vannak egészséges, testet-lelket fejlesztő mesék, és persze vannak káros megbetegítő mesék is. Az is fontos, hogy milyen korban, milyen mesével, szellemi táplálékkal "etetjük" a gyerekeinket. Az első három évben az egyszerű mesék a hasznosak (amiket Zoé is irt). A fontos az, hogy a gyerek azonosulni tudjon a főszereplővel. Akár a saját életét is elmesélhetjük neki, más névvel, hogy egy kis un. szereptávolságot tudjon tartani. Ez segít neki abban, hogy egy kicsit távolabbról élje át újra a vele történteket, s feldolgozhassa azokat. Pl. Kata mamája egyszer elment vásárolni, de sietett haza, és Katára addíg az apukája vigyázott. Kata nagyon aranyos kislány volt, nem, sírt, sokat játszott az apukájával, és mindenki nagyon boldog volt, amikor a mami végül haza jött. stb. Az ilyesmi mesék arra is jók, hogy támpontot adjanak a gyereknek, hogy pl. anyu haza jön, és nem kell sírni stb. Ezen kívűl feloldja a gyerek szorongását, amit ő még nem tud kifejezni, csak átélte, akkor, amikor az anyukája elment vásárolni. Ezért jók a Mazsola és Tádé mesék, mert általában ilyen alap szituációkat dolgoz fel. Teljesen egyet értek Zoéval abban is, hogy a legjobb, ha mesét olvasunk a gyerekeknek, de van olyan szituáció, hogy az ember már hulla fáradt és jól jön egy kis segítség, amit akár egy hasznos mesefilm is jelenthet. Ilyen szempontból, még tudom ajánlani pl. a Lolka Bolkát,a Futrinka utcát, a Kis Vakondot. Három éves kor körül, amikor a gyerekek már egyre jobban érzik, hogy ők nem azonosak a szüleikkel, főleg az anyukájukkal, már el lehet kezdeni a Hófehérke és a hét törpét és más boszis mesét mesélni. Kb 3 éves kor körül jelentkezik az un. dackorszak, ami nagy vonalakban arról szól, hogy a gyerek saját magát a szüleitől, azok egyes cselekedeteire adott igenléseiből, vagy tiltásaiból kezdi meghatározni. Viszont, ha korlátozással találkozik, akkor az természetesen nem tetszik neki, főleg akkor nem, ha azt az imádott anyukájától, vagy apukájától kapja. Ezért sokszor haragot érez az anyukájával kapcsolatban, ez viszont szorongással tölti el, hiszen ugyanakkor a szeretetétől függ a létezése. Ez a feszültség csökken benne, ha kihelyezheti a haragját a csúnya, és gonosz boszorkányra, aki végül elnyeri méltó büntetését, és győz a jóságos Hófehérke, aki eleinte szintén az anyukája. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy, mégis csak szerethető a mami.

Ahogy Zoé is írja, a tiszta vezetésű Grimm mesékkel nincs is semmi baj. Persze nem jó ezeket este mesélni, mert túlságosan közelről érintik a gyerekeket. Kutatások bizonyítják, hogy azok a gyerekek akiknek soha nem meséltek Grimm meséket nem szoronganak kevésbé. Sőt! De a meséket is felnőttek írják, sokszor sajnos olyanok, akik a gyermeklélektannal, még messziről sem találkoztak!

üdv: Judit