I. vh.: Nem az USA hadbalépésének, annál sokkal inkább a hadiszállításainak.

 

II. vh.: Én is azt mondom, hogy a SZU feltartóztatása volt az igazi jótéteménye, mert az másképpen nem ment volna.

 

Balkán:

"Az a "csak", amit elértek, az is sokkal több annál a semminél, amit mi (=Európa) elértünk.

Hány embernek kellett ott meghalnia, amíg mi, az entellektüell európaiak tárgyalgattunk?"

 

-- Az a délszlávok bűne, hogy a délszlávok emberirtottak, nem egész Európáé, vagy ilyen erővel felróhatod akárkinek a bantuktól a japánokig, elvégre miért nem állították meg. Tárgyalni muszáj volt, mert anélkül semmit sem lehet csinálni. A probléma nem az, hogy emellett még volt katonai fellépés is, hanem az, hogy megoldva nem lett semmi, csak elfojtva.

 

Koszovóban az egész NATO részt vett a hadműveletben, nem az USA különbejáratú akciója volt (de nem is a bombázás döntötte el a dolgot, hanem az, hogy félmillió-egymillió katona felsorakozott a szerb határon, készen a szárazföldi invázióra). A probléma itt sem az, hogy volt fellépés Milosevics ellen - az nagyon helyes -, hanem az, hogy Koszovó státusát azóta is az EU-nak kell fenntartani, az adminisztrációt gyakorolni, mert ha elhagyja a térséget, azonnal újrakezdődik az etnikai vérontás: először az albánok nekiesnek a maradék szerb kisebbségnek, aztán jön a jugoszláv néphadsereg, vagy minek nevezik mostanában és megtámadja egész Koszovót. Megoldva nem lett semmi, csak megszálltunk egy országot/tartományt.

 

Tehát a probléma az, hogy az amcsik általában csak a vérengzési, bombázási szakaszig hajlandóak ellátni, a rendezésig már nem. 45-ben hálaistennek kivételesen mást csináltak, köszönet érte. És bombázni rendezés nélkül, ez maga az erőpolitika.