Nem akar alakulni az iraki demokratikus állam.

 

Végtelen történet  addToShelf("200542HVGFriss61","Végtelen történet","/hvgfriss/2005.42/200542HVGFriss61.aspx");

2005. október 19. 22:00   

 

Részeredmények szerint a szombati népszavazáson elfogadták az új iraki alkotmányt. Az utolsó pillanatban végrehajtott változtatásoknak köszönhetően még amúgy is tovább módosulhat az alaptörvény, amely várhatóan így sem fog nemzeti egységet teremteni, és tovább destabilizálhatja Irakot.

  

"Hihetetlenül békésen" zajlott az új iraki alkotmányról szóló szombati népszavazás - értékelte a folyamatot a bagdadi kormánynak a lebonyolításban segítséget nyújtó ENSZ. További siker, hogy a részvételi arányt 64 százalék körülire becsülik, ami magasabb, mint a januári parlamenti választáson mért 58 százalék. Kétségtelen, hogy a rendkívüli biztonsági intézkedéseknek köszönhetően elmaradtak a véres öngyilkos merényletek és pokolgépes támadások, a szórványos incidensek mellett csak a lázadó Ramádi városában törtek ki komolyabb harcok, ahol állítólag az amerikai bombázásokban 25-en vesztették életüket. Az ország nyugati részén egyúttal öt amerikai katonát öltek meg.

 

A lapzártánkig beérkezett részeredmények szerint a népszavazáson a síita és a kurd voksoknak köszönhetően elfogadták az alkotmányt. Bár a szunniták nagy tömegekben szavaztak nemmel, mégsem járultak az urnákhoz akkora arányban, hogy a legalább három szunnita többségű tartományban kétharmados többséggel elutasítsák az alaptörvényt, ami szükséges az alkotmány zátonyra futtatásához. A további politikai menetrend szerint december 15-én újabb parlamenti választást tartanak, amelyen - az alkotmány tényleges elfogadása esetén - már nem ideiglenesen, hanem négy évre szóló mandátummal jön létre a törvényhozás, elméletileg lezárva a 2003-ban megszállt ország demokratikus intézményrendszerének kialakítását.

 

A szunniták ellenkezését részben azzal sikerült semlegesíteni, hogy három nappal a referendum előtt az Egyesült Államok közbenjárására változtattak az alkotmánytervezet szövegén, és ennek fejében az amúgy is megosztott szunnita kisebbség egyik csoportja az "igen" szavazatra buzdított. Bekerült például a szövegbe, hogy az "alkotmány Irak egységének garanciája", tompítva azokat a szunnita félelmeket, hogy a föderalista alkotmány kedvez északon egy kurd, délen pedig egy síita állam létrejöttének. Az alkotmány az arabot és a kurdot ismeri el hivatalos nyelvnek, de megerősítették, hogy a kurd területen is hivatalos nyelv marad az arab. Bár az egykor uralmon lévő Baath Párt tagjai nem vállalhatnak közhivatalt, ezt kiegészítették azzal, hogy pusztán a pártmúlt nem szolgálhat alapul semmiféle üldözésnek. Egyúttal parlamenti bizottság alakul a Baath-rendszer nyomainak eltüntetésére vonatkozó döntések jogszerűségének és átláthatóságának felügyeletére.

 

A legérdekesebb változtatás azonban az, hogy a decemberben megválasztandó új parlament bizottságot hoz létre, amely négy hónapon belül javaslatokat tehet az alkotmány további módosítására. Az indítványokat a parlamentnek abszolút többséggel kell elfogadnia, majd két hónapon belül azokat szintén népszavazásra kell bocsátani. A referendum - a mostanihoz hasonlóan - akkor lehet eredménytelen, ha a többségi "igen" ellenére három tartományban kétharmados többséggel leszavazzák a módosításokat.

 

Még mindig nem tekinthető véglegesnek tehát az alkotmány, amely mélyen megosztja a szunnitákat, valamint a síitákat és a kurdokat. Nehezen képzelhető el azonban, hogy az alkotmányozási folyamat nyitva tartása segíti majd a megbékélést. A szunniták szívfájdalma ugyanis éppen az, amiből a síiták és a kurdok nem engednek: a regionális autonómia, amelynek hatáskörébe utalnák az olajjövedelmeket, illetve azok egy részét. A decemberi választásra való felkészülés által amúgy is ébren tartott politikai feszültséget pedig csak tovább élezi, hogy a tervek szerint lapzártánk után, szerdán kezdődik a síiták és a kurdok által általában gyűlölt, viszont a szunniták egyes köreiben hősként tisztelt Szaddám Huszein pere (lásd keretes írásunkat).

 

Az alkotmány - elemzők szerint - azért nem fog enyhíteni a vallási és etnikai megosztottságon, mert azon az egyetemesen elfogadott stratégián alapul, hogy Irak területi integritása sérthetetlen. Ám az angol-francia gyarmati örökség részeként nyolc évtizede mesterségesen létrehozott Iraknak nincs sem történelmi legitimitása, sem realitása és logikája - érvelt Fakhri Sehab, az Oxfordi Egyetem iraki származású kutatója. Irakot egészen 2003-ig külső erők, illetve előbb a monarchia, majd a Baath Párt brutális önkényuralma tartották egybe. Az egyik ágról szunnita, a másik ágról síita származású Sehab szerint az ország három demográfiai entitása demokratikus körülmények között nem tud együtt élni, és épp a polgárháború elkerülése végett ideje ledönteni azt a tabut, hogy Irak feldarabolása elképzelhetetlen.

 

Nyilvánvaló, hogy sokan nem osztják Sehab e radikális megközelítését, de az is feltűnő, hogy az Egyesült Államok utóbbi két és fél évben folyamatosan módosuló Irak-politikája az utóbbi hetekben egy újabb változáson esett át. Miközben név nélkül nyilatkozó amerikai tisztviselők már maguk sem hiszik, hogy a politikai folyamat előrehaladta majd gyengíti a gerillaháborút - ez az érv egyébként a decemberi parlamenti választással, azaz a demokratikus átalakítás végével elvész -, megfigyelhető, hogy George W. Bush elnök retorikájában finom, de annál jelentősebb változás állt be.

 

Bush arra kezdett figyelmeztetni - mutatott rá a The New York Times -, az iraki felkelés egy szélesebb harccá fajult, hogy "egy Spanyolországtól Indonéziáig terjedő, radikális iszlamista birodalmat hozzanak létre". Bush újabban közvetlenül reagál az al-Káida terrorhálózatnak tulajdonított üzenetekre, mint szombaton, amikor az Oszama bin Laden jobbkezének tartott Ajman Zavahri egyik levelére válaszolt. Miközben még a levél hitelessége is kérdéses, az elnök közölte, a terrorvezér "súlyosan téved", amikor azt állítja, hogy Irak egy második Vietnam lesz, és Amerikát ismét menekvésre kényszerítik.

 

Washingtonban mindig vita folyt arról, hogy vajon az al-Káida nem kap-e nagyobb figyelmet és elismerést, ha közvetlenül reagálnak vezetői nyilatkozataira. De Bush - mutatott rá az elnök egyik magas rangú tanácsadója - aggódott, hogy az amerikai nép nem érti igazán, mit is jelent az iraki probléma. A már korábban is emlegetett terrorizmusellenes küzdelemnél is többet: ideológiák harcát, amely nem ér véget egy vagy több szavazással, egy alkotmány elfogadásával.

 

KERESZTES IMRE