Kedves Judit!

Köszi a válaszokat Neked és a többieknek! Tudom, hogy aggresszió témában már adtál korábban tanácsot, át is olvastam az akkori leveleiteket, de azért kérdeznék.

A barátnőm másfél éves kisfia, aki nagyon okos (már beszél!!!) és érdeklődő baba, ha valamit nem engednek meg neki, üti-vágja az anyukáját, de elég rendesen. Nagyon nehéz elterelni a figyelmét arról, amit akar, és ha egy ideig sikerül is, emlékszik a dologra és visszatér hozzá. A barátnőm már mindent kipróbált, de nem használt semmi, pl. átölelte, lefogta, hogy ne tudjon ütni - akkor a gyerek ütött tovább, mikor elengedte. Elmagyarázta, hogy nem szabad - nem használt. Mutatta, hogy fáj neki, hogy "anya sír"- nem használt. Végül azt találta ki, hogy ilyenkor pár percre kimegy és egyedül hagyja a gyereket és ezt többször megcsinálta. Most lelkifurdalása van, mert a baba többször felsírt éjjelente, hogy "anya elmegy". Szóval azt gondolja, elszúrta. Nem tudok neki tanácsot adni, mert én is ezt csináltam volna a helyében.

Az a furcsa, hogy a kisfiú másokkal egyáltalán nem aggresszív, pl. a kislányommal is simán egymás mellett játszanak, néha "ismerkednek". Csak az anyukájával szemben csinálja.  Másrészt a barátnőmék családja kiegyensúlyozott, mindenük a gyerek, az apuka is sokat törődik vele. Biztos, hogy ők nem bántották a babát, nem tőlük tanulta. Ráadásul abszolút nem "érdemlik meg", mert olyan jó szülők, hogy pl. amíg a baba nem alszik egyáltalán nem (!) néznek tévét, ne lásson aggressziót vagy hülyeségeket a gyerek. (Ezt én például nem bírnám ki...) Nekik is azt ajánlanád, hogy vezessék le a feszkót, bírkózzanak minél többet különben? Mit lehet ilyenkor tanácsolni?

Előre is köszi a választ: Kati