Egészen addig fog tartani, amíg ez a típusú választói sérelem nem hallatja egészen félremagyarázhatatlanul a hangját. Szerintem egészen kiváló úton haladunk felé, hogy szociális okokból kifolyólag egy valódi forradalmat élhessünk át: a korrupt és tehetetlenkedő harmadik köztársaság elsöprését és aztán egy ki tudja minek a megalapítását.

Kipróbáltuk egyszer az MDF-et KDNP és Kisgazda körítéssel, kétszer az MSZP-SZDSZ-t, egyszer a FIDESZ-t Kisgazda és MDF körítéssel és most eljutottunk oda, hogy már nincs új erő, nincs kiben reménykedni, nincs kire cserélni a régieket. Mindegyikkel meghasonlottunk és kiábrándultunk belőlük, mert nem oldották meg a problémáinkat. Egyfolytában kulturális kérdések tekintetében püfölték egymást és ilyesmiben démonizálták az ellenfelüket, holott az embereknek ez nagyon mindegy. Mindegy volt akkor, mikor az MDF-et lecserélték a nemrég elzavart, még nagyon posztkommunistának kinéző MSZP-re, de rohadtul mindegy volt nekik akkor is, mikor a jobboldalt szélsőjobbá démonizáló ballibet kellett elzavarniuk. Mert nem ez a problémájuk.

Az a gondjuk, hogy úgy érzik, a gazdasági felemelkedés nem történt meg, pedig a kádárizmust nem azért érezték terhesnek, mert ideológiailag oly elkötelezetten kapitalisták lettek volna, hanem mert a nyugatiak annyival jobban éltek, hogy az szemet szúró volt. És ez a helyzet semmit nem változott 15 év alatt, csak éppen még az addig meglevő későkádári biztonságérzet is semmivé lett, amit aszontak fel kell áldozni a gazdasági felemelkedésért, mert úgy nem lehet.

A harmadik köztársaság vezető politikai pártjai pediglen nem egyebet csinálnak, mint a kulturális bal-jobb polgárháborút vívják és ennek úgy alárendelik az emberek legfőbb problémáját, mint a sicc. Ha az kell, akkor egyszerre van választási költségvetés és adócsökkentés, csak Gyurcsány maradhasson hatalmon (mondván különben jönnének a posztfasiszták), vagy ha az kell, akkor vesztett választás után jól elherdálja a kormány a még meglevő tartalékot, nehogy a posztkomcsi Medgyessynek valami is maradjon. Naszóval így nem lehet. Amikor itten nem a nyomor az ellensége a politikai elitnek, hanem a fő cél a másikkal való kibaszás - akár a nyomor fokozása révén is...

A reformjainknak semmi jele, hozzájuk való elszántság nulla, csak demagóg dumák mennek, a gátlástalan, pofátlan hazudozás és mint Csaba László találóan megfogalmazta, a választóknak való népszerűsködés rövid távú céljait szedik elő.

Észhez kell téríteni a politikai elitet, éspedig minél hamarabb, annál jobb, mert annál hamarabb lesznek rákényszerítve a valódi cselekvésre. Éreztetni kell velük, hogy krízis szélén állunk, mert maguktól nem érzik. Úgy látszik, amíg Latour nem akasztják a póznára, addig a polelit nem tanul.