Sziasztok!

1hete találtam rá erre a fórumra,és elsősorban a szülőkhöz szeretnék szólni.Napok óta gyűjtöm az erőt hogy tudjak írni,mert az enyhe kifejezés hogy érintett vagyok a témában.Nagyon felnézek rátok,hogy ezzel a hatalmas fájdalommal és rengeteg indulattal tudtok élni.És ha nem túl nagy kérés a segítségeteket szeretném kérni,hogy adjatok tanácsot hogy hogyan kell.Mi az ami segíthet ilyenkor?

Megróbálom röviden leírni a történetem.Bár ez nekem szőrnyen nehéz,már reszketek.2005 áprilisában a 47es főúton balra akartam lekanyarodni,szabályosan,jó előre jeleztem,besoroltam,és közvetlen kanyarodás előtt hátulról belénkjött egy ittas állat kb170el.A kocsinkat felére összenyomta,MINDENKI MEGHALT,a 22hónapos egyetlen pici fiam Barnus aki bevolt kötve az üllésbe,de a hatalmas sebesség neki nyomta a kocsi tetejének,és 5helyen is bevérzett a pici agya.Az Édesanyám és az Édesapám,akik a biztonsági öv bekapcsolása mellett 20-40méterre repültek ki a kocsiból.Valami csoda folytán én sajnos életbe maradtam,bár nélkülük már 100ezerszer kívántam a halált.Esetünkben az egyetlen idézőjelbe jó hogy azóta is előzetesbe van az az "ember". De az ítélet még nagyon messze van és elég gusztustalanul védi az ügyvédje.Részletezni itt nem merem,nehogy valaki olyan is olvassa aki az ő pártját fogja és kiforgassák a szavaimat.Ha érdekel eimélezhetünk bármiről. Szeretném megkérdezni,hogy jól értelmeztem hogy azt az ír szemetet még le se csukták? És egy személyes kérdés,azt hallottam azóta két kistesó is született,ha így van gratulálok és nagyon sok örömöt és megnyugvást kívánok nektek.

Sziasztok! Egy gyászoló anyuka