"MH 2005-12-18
Majdnem őszinte  Szóról szóra "– Nem érzi úgy, hogy elődje, Kovács László már inkább árt az MSZP-nek, mint használ?
– Nem. Kovács László az MSZP elnöke volt, az ország egyik legismertebb és legelismertebb politikusa. Tisztelem Kovács Lászlót. Egyébként számomra mindenkinek a magánélete szent és sérthetetlen." (Hiller István a Magyar Hírlapban, december 17.)

Tisztelegjünk egyperces néma főhajtással Hiller István nagyszerűsége, őszintesége és taktikai érzéke előtt.
Van ez a Kovács László nevű, pártszimpátiáját titkoló egykori politikus, aki jelenleg az MSZP választási kampányát zúzza lefelé, midőn elszabadult, bár kissé kókadt hajóágyúként tántorog át az öregség – nehezen tudomásul vehető – vadászmezejére, és ekkor a pártelnök, mármint a jelenlegi, nemes egyszerűséggel úgy nyilatkozik, hogy nem, Kovács László nem árt az MSZP-nek. Szívesen meghallgatnám a kormány és a párt első embereinek e témában folytatott, nem nyilvános beszélgetéseit, ám mivel ez nem lehetséges, rekonstruálom inkább, hogy ne maradjanak örök homályban önök sem, akik viszonylag ritkán vesznek részt ilyen összejöveteleken.
Gyurcsány Ferenc: (Jazzbalett), ez megőrült, még szerencse, hogy eltakarítottuk Brüsszelbe, mert ha ezt itthon csinálta volna, kezdhetnénk elölről az imázskampányunkat.
Szekeres Imre: Na jó, de nem lehetne messzebbre rakni Európától ezt a (jazzbalett, jazzbalett), mégiscsak van mostanában ez az izé… elektromos kommunikáció, tévé, internet, ilyesmik… Egy kutatóállomás az Antarktiszon, az esetleg lehűtené a lelkesedését…
Hiller István: Na jó, én azt mondom, hogy minden rendben, nagyon tiszteljük, ti pedig addig leragasztjátok a testnyílásait szigetelőszalaggal, és bezárjátok egy fáskamrába valami erkölcsnemesítő alapművel.
A jazzbalett tetszőlegesen behelyettesíthető magyar szavakkal.
Kovács Lászlónál kínosabb tagja az MSZP-nek jelenleg nincsen, ha tehetnék, titkosítanák kilencven évre, és nem mondanák ki a nevét hátralevő életükben, ám ehelyett hazudnak, azt hazudják, hogy minden rendben van, emberek vagyunk, magánéletünk van. Azonban magánéletünk csak nekünk, magánembereknek lehet, legalábbis a következmények nélküli, primitív ösztönélet államtitkár alatt kezdődik. Ők lemondtak erről, hogy irányt mutassanak és baromi sok pénzt keressenek. Para-Kovács Imre
főmunkatárs"