Szia Judit,

 

Lányom elmúlt két éves, bölcsibe is jár amivel nincs is semmi gond, nem úgy mint inkább a barátaival. Szóval: kedvenc barátja Zolika nagyon verekedős fiú. Persze általában az én lányomat csépeli a legjobban. Sajnos azt nem tudom h. a bölcsiben hogy reagálnak erre az óvónők, mindenesetre utána fogok járni. A nagyobb gond, h. Zolika nagyon távoli rokonunk is egyben és mivel közel laknak hozzánk sűrűn találkozunk vele. Zolika szülei nem igazán nevelik gyermeküket, de ebbe most nem akarok belemenni, hisz ez az ő egyéni szoc.probl.juk. Lányom imádja Zolikát annak ellenére h. szinte csak a verést kapja tőle. A minap amikor egy közös programról jöttünk haza akkor a konyhában a saját lányom elkezdet ütni saját magát (pont úgy ahogy Zoli szokta Őt) és csilingelő hangon ezt mondta: Ne bánts Zolika Ne bánts Zolika, fáj, fáj! Ezen nagyon kiakadtam és úgy érzem hogy sajnos nem engedhetem meg a további találkozót , nem szeretném ha lányom azt gondolná h. ez teljesen rendben van hogy Őt verik. Tudom h. a barátunk meg fog sértődni ezen, persze ez senkinek nem esik jól, nekem viszont az nem hogy a lányomat veri és erre  a szülő reakciója mézes mázos szavakkal csak annyi h. nem szabad kicsikém, nem bántjuk a lányokat…. – felháborító mi az h. nem bántjuk a lányokat, egyáltalán senkit sem bántunk. Azt hiszem az Ő családjukban Zolika viseli a nadrágot. Mi a véleményed, helyesen teszem h. távol tartom a lányom tőlük?

Üdv:

J.