Hát, azt hiszem, a sportot nem lehet eléggé hangsúlyozni.

A gerinc pedig egy érdekes kérdés, már hogy kit érdekel. Azt hiszem, itt fontos szerepet játszik a tájékozatlanság, persze ez alól magamat sem vonom ki. Többen látták, hogy van bordapúpom, de azt hitték, az csak olyan sajátos kiegészítő. Én nem láttam, úgyhogy nem tudtam, miről beszélnek, s nem is vettem komolyan az egyetemi évek alatt. Ráadásul fájt-fájt a hátam, ha sokat álltam vagy ültem, de azt hittem, ez természetes. Azóta keresem a gerinceseket, s a többségük így volt ezzel: míg ki nem derült, hogy nem stimmel minden, azt hitték, természetes. Én még nyámnyilának is éreztem magam, ezért nemigen szenvedtem a fájó hát miatt, gondoltam, ha más képes több órát állni, ennyi idősen én is. Mondjuk ez se egy okos dolog, szó se róla. Szóval sokat tanultam ebből, s ha fogok tanítani, figyelni fogok erre (is) a gyerekeknél. (Kicsit elvezet már a témától, de az egyik barátnőm gyógypedagógus, ő is mesél dolgokat, mi mindenre nem figyelnek fel a szülők és a pedagógusok.)

A kajaknak örülök, ezzel megvan a motiváció az úszáshoz. Sok kedves levelet kaptam már, hogy szeretni fogom az úszást, de nem az én karakteremhez való valahogy. Viszont ha lehet majd nyáron, nyár végén evezni, hajtóerő, hogy jól megtanuljak úszni. ;-)

Amúgy megdöbbentően sok a gerinces. Nem is csoda mondjuk, ezer ok közrejátszik benne, s sokan úgy vannak vele, hogy ugyan, egy kis görbület, mit számít az...