"Még egyszer: én is úgy gondolom, hogy aki vét a szabályok ellen, azt az arra illetékesek büntessék meg (a vonatkozó szabályok szerint). pont"

Ez szép, filozófikus elv, de a valóságban beteg, sokszor hibásan működik.
Azért beteg, mert a törvény előtti egyenlőség jó működése esetén életképes, de ma, itt Magyarországon (és talán mindenhol a Földön) a jogaid a pénzeddel arányosak, nagyon sok esetben.
És, az ebből fakadó tehetelenség érzés vonzza magával azt, hogy "intézzük el magunk" az ügyet és ne bízzunk az "illetékes" ben, mert megvásárolható, megzsarolható.
Persze, ez sem "fekete", vannak kivételek.
De fontos, hogy a te elméleted sem "fehér", nincsenek hozzá "laborkörülmények".

A másik oldalról: igenis, aki vét és ilyen dologban vét, annak a társadalmi következményekkel is szembe kell néznie, a társadalom kiveti magából (pl. amikor a cégvezető úr megy az irodába és a takarítónők összesúgnak és mindenki bűnösként tekint rá, nem nyíltan, de érezhetően).
Ez is fontos, ez is visszatartó erő. Még a legvadabb diktátorok is felépítenek egy (hamis) szeretett vezért képet, mert nekik is fontos, hogy elfogadják, szeressék őket, sőt, különösen fontos, hogy mindenki szeresse őket.
Tehát, a büntetés nem a 3 év, nem az csak az illetékesek által kiszabott büntetés, hanem az életre szóló társadalmi következmény, legfőképpen azért, mert nem vállalja fel a tetteiért a felelősséget.