Kis magyar jogi szürrealizmus
Papp László Tamás
2006. február 3. 08:05
Ha valakit e pillanatban hamisan megvádolnak, hogy kocsit lopott, de a bíróság felmenti, iratai nyilvánosak. De azt, hogy egy ismert, az emberek bizalmára aspiráló, közismert érsek vagy rendező bizonyítottan jelentéseket írt, nem lehet publikálni.
Megint téglák hullottak ki posztkádári jelenünk falából. A besúgókra újfent rávetülő fény heveny nyilatkozattételi kényszert okozott Péterfalvi Attilánál. Adataink őre úgy véli, az ügynökinformációk “alapvetően két esetben hozhatók nyilvánosságra: ha közszereplőkről van szó, illetve akkor, ha a történelmi múlt feltárásához nélkülözhetetlen az ügynökök megnevezése”. De őszerinte “Szabó István nem gyakorol közhatalmat, és a politikai közvélemény alakításában sem vesz részt, ezért nem minősül közszereplőnek. Az Oscar-díjas filmrendező ügynökmúltjának feltárását egy adott korszak bemutatása eszközeként sem lehet értékelni.”
<!--
var uniq=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
// billboard banner
var oldBillboardHeight = 60;
var oldBillboardWidth = 0;
setTimeout("setBillboardHeight()", 1000);
var i = 0;
function setBillboardHeight() {
h = getobj("billboardbanner_innerside").offsetHeight;
if (h == 0) h = getobj("billboardbanner_innerside").clientHeight;
o = getobj("billboardbanner");
if (h > oldBillboardHeight) {
o.style.height = h + "px";
oldBillboardHeight = h;
}
w = getobj("billboardbanner_innerside").offsetWidth;
if (w != oldBillboardWidth) {
ww = parseInt(getobj("billboardbanner").offsetWidth);
getobj("billboardbanner_innerside").style.left = parseInt((ww - w) / 2) + "px";
oldBillboardWidth = w;
}
setTimeout("setBillboardHeight()", 1000);
}
//-->
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
Azt, hogy egy kultikus mozimágus vagy egyházi csúcsvezető diktatórikus hatalommal való együttműködésének nincs film- és vallástörténeti jelentősége, Péterfalvi se gondolhatja komolyan. Ha igen, annyira alkalmas adatvédelmi biztosnak, mint Dr. Kende Péter tényfeltáró újságírónak.
*
A biztosi verdikt szerint “Szabó István mindaddig nem minősül közszereplőnek, amíg erről meg nem kérdezik, és magát annak nem vallja.” A közszereplő definíciójának a hatalmi szférára való leszűkítése etatista, sőt állampárti mentalitást tükröz. Abból indul ki, hogy közszereplés csak az államon keresztül létezhet, ami pedig azon kívül van, az nem fontos, de legalábbis a múltfeltárás szempontjából kevésbé lényeges. Különben is nehezen érthető, hogy egy közízlést formáló, mozit közpénzből csináló értelmiségi miért nem közszereplő.
Pikáns ízhatást generál, hogy ama ombudsman harcol vehemensen a spiclik állítólagos jogaiért, akinek semmiféle kifogása nem volt az áruházi próbafülkék bekamerázása ellen. Szerinte ez utóbbi dolog “jogilag hibátlan”. Mostani hozzáállása alapján kimondható, méltán érdemelte ki a Nagy Testvér-díjra való jelölést.
Ha valakit e pillanatban hamisan megvádolnak, hogy kocsit lopott, de a bíróság felmenti, iratai nyilvánosak. A kabátlopási ügy tárgyalásának aktáit bárki elolvashatja. Bármely vállalkozónak joga van megtudni, hogy felvett dolgozója szerepel-e rendőrhatósági nyilvántartásban. Függetlenül attól, közfunkció-e az állás, vagy sem. De azt, hogy egy ismert, az emberek bizalmára aspiráló, közismert érsek vagy rendező bizonyítottan jelentéseket írt, nem lehet publikálni. Magyar ugarból kiszökkent jogi szürrealizmus.
Azt, hogy az USA-ban melyik színész fújta be komcsigyanús pályatársát, bárki tudhatja. Mert az Államokban demokrácia lévén, az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság ülései nyilvánosak voltak. Aki denunciált, nyílt sisakkal tette. Nálunk a sunyi, titokban “köpő” hálózati személyek miért ússzák meg? Szinte bármi megbocsátható és jóvátehető. Csak az nem, hogy 1989-90 után a beszervezettek többsége – leszámítva egy-két bátor embert – arcpirulás nélkül hallgatott.
Ombudsmanunk véleményéből kiindulva Németország adatvédelmi pokol, ahol békés polgárokat sütögetnek információs üstökben. Mert ott “szabad a vásár”, ó mily borzalom, akárki felmehet a szent történészi oltárra és felütheti a dossziékat. Iszonyatos lehet, hogy az a mocskos, undorító, privacy-tipró (szabadon választott) utolsó NDK-parlament kimondta: “az áldozatok érdeke fontosabb a tettesekénél.” És ezt a nyugatnémetek is ekképp vélték. Péterfalvi nem jogalkotó, de ha nem akar operett-ombudsmanként helyet szerezni a történelemben, rá kéne jönnie, egy abszurd felfogást védelmez.
*
Nem gondoljuk egyébiránt, hogy a merev, engedélyköteles, “antinémet” ügynökkeresési játéktér csak a politika és a kiérdemesült vamzerek érdeke. A Történeti Hivatal örökségére ráépült egy, a németnél drágább, lassabb, előszobázásra-űrlapkörmölésre alapozott, a laikus aktaböngészést történészi ajánláshoz kötő szuperbürokratizált rendszer. A mi pénzünkön. Persze így, fusiban is kijön a spicli-kirakós, de az összképet már csak unokáink fogják látni.
