Nemnem, én csak az iránt érdeklődöm, hogy van-e még a kérdéses helyen, mert én is vennék. Ne tudom, hogy lett a darabszám a téma, én nem ezt akartam... :)

Más. Mindenki feldicséri az új lemezt, és hatalmas, mondhatni elemi erejű az ellenérzés az eltérő vélemények kapcsán, de azt hiszem, hogy a teljesség kedvéért más is bátran kimondható. Egészen egyszerűen nem értem hogy miért nem szúrja senki fülét, hogy Yonder a fantasztikus első lemez után - amiben aztán volt minden: easy, jazz, filmzene, hazai retro - hogy tudott egy ennyire lapos szart letenni az asztalra?

Az a baj, hogy ez a zene kábé három évvel ezelőtti trendet tükröz, lefutott cucc, ami ha nem az ő neve alatt jön ki, simán fanyalgásra késztetett mindenkit. Sehol nincs az a döbbenet, mint a Shallow...-nál, a brit nyálgitárpop leggyengébb pillanatainak felidézése - és felhígítása - az szerintem nem a spanyolviasz feltalálása, hanem szükségtelen ballépés. Egy ilyen erős nyitás után ez visszalépés, nem más. Elismerem, vannak nagyon jó pillanatok, de azért nem éri meg a mittomhány perc önelégültségtől csillogó mázas akármit végigszenvedni. Igen, jó dallamok, meg refrének is vannak, de azokat meg miért kell a HS7-es Krisztiánnal elrontani, akinek az egyébként teljesen béna hangja nem is illik ide?

Mi a francért kellett ezt a lemezt kiadni? Tessék, ott a Zagar, fényévekkel gyengébb, mégis ötletes és eredeti tud lenni bizonyos pillanataiban. Ott van DJ Bootsie, akinek a The Silent Partner c. lemeze úgy leveri a Splendid Isolation-t, mint vak a poharat. Egy ilyen körítés mellett, ilyen zenék között ma ez szerintem fölösleges volt. Olyan, mintha Yonder elfelejtett volna körülnézni... vagy addig pöcsölt az ötleteken, amíg azok aktualitásukat vesztették... Fáj leírni, de én önimádónak érzem. Mondom ezt úgy, hogy a véleményem az, hogy Fogarasi úrfi egy zseni.

Érdekes módon a külföldi hírek sem azok a seggreülősek... pedig én is alapból elfogult vagyok Yonderboi-jal kapcsolatban, mint itt nagyon helyesen szinte mindenki...