Kedves Judit!

 

De most tényleg nem tudom, szembesítsem-e egy új kihívással, vagy hagyjam kiélvezni a sikerét! Vagy egyszerűen csináljam azt, hogy veszek egy nagyobb puzzle-t, beteszem a játékai közé, és ha érdekli, majd úgyis foglalkozik vele? Szivem szerint ezt tenném.

Eddig tényleg mindenben engedtük a saját tempója szerint fejlődni, és semmiben nincs lemaradva, ellenben egy csomó dologban nagyon jó, például nagyon-nagyon kreatív. Ez tényleg így menne minden gyereknél? Vagy csak szerencsénk volt vele?

Na jó, lehet, hogy így szülés előtt kicsit másképp nézek mindenre. Főként azért lenne jó tudni, hogy minden gyereknél bejön-e ez a hagyjuk saját tempójában fejlődni dolog, mert ugye jön a második, jó lenne tudni, nála is így lesz-e majd.

Szoktam nézni egy sorozatot a Spektrumon, a címe: Miből lesz a cserebogár? Ott például arra a megállapításra jutottak, hogy a szabadjára engedett gyerekek rosszabbul teljesítenek mindenféle teszteken, kevésbé intelligensek. De az anyukájuk szerint egyszerűen csak arról van szó, hogy nem volt kedvük éppen azt játszani, mint amit játszaniuk kellett volna.

Tényleg nem akarlak butaságokkal fárasztani, csak néha annyira elkap a kétség, hogy egy gyerek 'fejlesztése' tényleg ennyire egyszerű lenne! Lehet, hogy valahol a lelkem mélyén én azt vártam volna, hogy a gyerekeket tényleg tanítani kell, és ösztönözni kell, különben lemarad a többiektől, vagy legalábbis nem tudja kifutni a formáját. De most nagyon úgy tűnik, nem így van. Eddig mindenből az jött be, ha a tanítgatós késztetéseket elnyomva ráhagytam a dolgot. Ráadásul így nem csak az adott dolgot tanulja meg, hanem azt is, hogy bízhat magában! De ez meddig mehet el? Meddig működik így? Az oviban már tényleg tanítani fogják őket. Persze lehet, hogy akkorra pedig már felkészül arra, hogy őt tanítsák is...

 

Biztosan azt hiszed most rólam, hogy csak monológozni járok ide a fórumra, de az a valóság, hogy tényeg nem értem, miért működik mindez. És mint egy anyuka, a lehető legjobbat akarom adni a gyerekemnek. Illetve lassan már a gyerekeimnek. Én alapvetően szeretem a nyitott, alternatív megoldásokat, de mivel itt nem magamról van szó, hanem róluk, néha elbizonytalanodok...

Lehet, hogy tényleg csak a közelgő szülés miatt töprengek ennyit, utána úgysem lesz időm rá :)

 

Na ez most tényleg monológ volt, igazi kérdések nélkül :) Mindenesetre köszönöm, hogy néha elolvasol, és megerősítesz, ha jó úton járok :)

 

Sony