Szia Judit!

Mi alapján döntenéd el, aludhat-e a gyerkőc "egyedül" a nagyszülőknél?

A szüleim nagyon jó fejek, a kislányom heti egy napot velük tölt, élvezi és 100%-os figyelmet kap, egész nap. Én így el tudok menni suliba (levelezőn).

A férjem jár segítő beszélgetésekre, és ott a tanácsadója, aki jó régről ismer már mindkettőnket, és általában képben van, azt javasolta, töltsünk együtt pár hétvégét, kettesben. Nincs válságban a házasságunk, de nehéz időkön mentünk keresztül, és bár a kapcsolatunk betonbiztos és szeretetteljes, azért bizony eléggé leültek a dolgok. Szóval szerinte a kétéves lurkót már le lehet passzolni egy hétvégére a nagyszülőkhöz, mi pedig csinálhatnánk programot (vizitúra, tréningek, romantikázás).

Nekem még korainak tűnik, hogy egész hétvégét nélkülünk legyen a gyerkőc, de nem akarok a túlféltő anya mintapéldánya lenni.

Ha a gyerkőcöt kérdezem, mi lenne, ha nagyiék bohócmulatságra vinnék este, náluk aludna és másnap állatkertbe mennének reggel, akkor azt feleli, hogy én is legyek ott.

Engem másfél évesen egyszer "elpasszoltak" egy hétre, aztán ötéves koromig minden reggel nyúztam az ovi előtt anyukám, hogy "ugye értem jössz?" és sírtam, csináltam a műsort reggelente. Biztos, hogy nem érte meg neki.

A férjem tanácsadója azt mondja, két éves korban el lehet kezdeni a szoktatást és a lurkó hamarosan természetesnek fogja tartani, ha egy-egy hétvégén a nagyiékkal van. Hogyan lehetnék benne biztos, hogy nem okozok szorongást neki? 

Köszi a választ: Kati