Kedves Kata!

Teljesen egyetértek Fogtündérrel. Valószínűleg a Te szorongásoddal van inkább dolgod, mint a gyerekedével. 2 éves kor körül az anya 1 napos távolléte, ha a nagyszülők szükségleteinek megfeleően bánnak vele (és ez a Ti esetetetekben, nekem nagyon úgy fest) nem okozhat lelki traumát, törést. Ráadásul a gyereknek is nagyon hasznára válik, ha a szülei jóban vannak. Ebből szempontból pedíg, nagy szükségetek van, egy kis meghit egymásra figyelésre. Nem kell feltétlenül azt várnod a gyerketdtől, hogy repessen az örömtől, amiért nem vagy vele egy napig. Az sem különösen baj, ha kifejezetten szomrú miatta. A fontos, hogy lássa rajtatok, hogy semmi baj sincsen. Ti megértitek őt, hogy nem örül, mégis , mint felnőttek, az ő szülei, úgy döntötök, hogy ő a nagyiéknál alszik. Elmondjátok neki, hogy másnap érte mentek, és addíg ő mit fog csinálni, és aztán Ti mit fogtok együtt csinálni, ha megjöttök. Fontos, hogy mindenhez kössetek valamilyen konkrét dolgot, történést, mert a gyerekekek nem tudnak még elvontan gondokodni. Ezér jó, ha például azt mondjátok, hogy ebéd után jöttök, így ő tudja, hogy pl. vacsora után nem kell várnia Titeket.

Az pedíg szerintem nem baj, ha a nagyiéknál a dolgok kicsit másképp vanak, mint otthon. Nem lehet ilyen gyorsan "elrontani" a gyerekeket. Tudják, ők, hogy ki az igazi "Úr" a háznál.

Szóval szerintem, hajrá! Utazzatok el és érezzétek jól magatokat és egymást! Javaslom, hogy ne telefonáljatok haza, mert az csak mindenkit felkavar. Max. sms-ben érdeklődjetek, ha nem bírjátok(od) ki...

üdv: Judit