Kedves Titibi!

Szép lista.

Üveges: Magyar foglalkozásnév.


Kránicz: Erről volt egy vita a 1066–1078. hozzászólások között. Azóta sincs újabb fejlemény.


Hagyári: Nagy valószínűséggel magyar lakosnév egy Hagyár helynév után. Hogy van-e most ilyen, nem tudom, de létezhetett. Vö. mai Hagyárosbörönd (Zala m.), ill. annak Hagyáros nevű része. Ezt a nyelvjárási hangyál ’hangya’ szóból vezetik le -s melléknévi képzővel.
Az is elképzelhető, hogy -é >-i birtokjellel képzett apanévről van szó egy Hagyár < Hangyál ’hangya’ személynévből.


Somány: Vlsz. régi magyar személynév: a Sámuel név rövidüléseként létrejött Soma alak -ny kicsinyítő képzős származéka.


Helmer: Német vezetéknév. (1) ’Sisak- (páncél-) készítő kovács’ jelentésű foglalkozásnév, vö. n. Helm ’sisak’. (2) A n. Helmert csn. név alakváltozata, ez pedig a régi n. Helmhart ’sisak+merész’, Helmwart ’sisak+őrző, védő’ v. Helmbrecht ’sisak+fényes’ személynevek folytatója.


Bokros: A Bokor csn.-vel összetartozó magyar, ragadványnévi eredetű vezetéknév. A ragadványnév motivációja vlsz. a lakóhelyre való utalás: az illető a falu egy bokros részén lakott, a háza előtt volt egy jellemző bokor stb.


Szendrey: Magyar lakosnév egy Szendrő nevű helynév után. Ez vlsz. a BAZ megyei település (melynek neve a régi szláv Semidroch vagy a m. Szemere személynevekre megy vissza), de ha régi eredetű, akkor esetleg lehet a szerbiai Smederovo is. Az, hogy ez a lakosnév a nemesi nevek típusába tartozik-e, azt csak tételes genealógiai vizsgálatokkal lehet igazolni vagy elvetni.


Prokkai: Alakilag magyar névnek kell lennie. Valószínűnek tartom, hogy a Prókai név módosulatáról van szó. Ez utóbbi pedig legvalószínűbben egy m. Próka személynévből -é > -i birtokjellel képzett apanév. A Próka pedig vlsz. az ortodixiában szentnévként népszerű Prokopiosz görög név (Προκόπιος <: προκοπή ’(előre)haladás, siker’) rövidülése. A Próka lehet magyar fejlemény, de szláv név átvétele is (ez utóbbit valószínűsíti a görög-keleti motiváltság).
A Prókai (Prokkai) lehetne lakosnév is, de Próka (Prokka) helynév létéről nem tudok, így ez talán kizárható.


Érsek: Az ilyen jellegű neveket, azaz a magas tisztségre utaló méltóságneveket (mint pl. még Császár, Király, Herceg, Püspök) a magyar névtani hagyomány jobbágynevek tartja, amely az adott személy (földes)urának a méltóságára utal, vagy (időben hozzánk közelebb) arra, hogy az illető kitől bérelte a földjét. Esetleg lehet gúnynév is: vagy nagyon szentes volt, mint egy főpap; vagy nagyon szegény volt és az élc kedvéért kapott egy gazdag méltóságra utaló nevet; vagy hencegős volt és ezt jelezték egy fellengzős ragadványnévvel.


Restyál: Alakilag nyugati szláv (szorb, cseh, morva, szlovák, lengyel) név. Úgy tűnik a nyugati szláv -al személynévképző járult hozzá egy főnévi vagy igaz alaphoz. Az alap etimológiája nem világos számomra, néhány ötlet:
– Talán összefügg az alsószorb rešk ’cickány, poszáta, rozsdafarkú’ állatnévvel, ill. annak más nyelvi megfelelőjével.
– Esetleg a n. Rest ’maradék’ szó, ill. annak szláv átvétele.
– Netán a szl. rešeto ’szita’ szó az alapja, amelyből talán magyar nyelvi hatásra esett ki a második szótagi mgh. (a jelentés ekkor vlsz. ’szitakészítő’).
– Alkalmasint a szl. rešiti ’dönt’ ide származéka (a mgh.-kieséshez vö. az előző pont).
– Persze lehet, hogy egy olyan szláv nyelvjárási szóval van dolgunk, amelyet a szótáraim nem ismertetnek.


Schmera: Ezt a nevet a német–szláv érintkezés területére tehetjük, legvalószínűbben Csehország területére. Cseh weboldalakon ma is kimutatható a (ugyan ritka) Šmera név, ill. ennek gyakoribb Šmerda, Šmeral párhuzamai. A kiindulópont a német Schmer név, amely az azonos alakú Schmer ’(disznó)háj, kenőcs’ köznévre visszamenő képzőtlen foglalkozásnév (ilyennel kereskedő személyt jelöl). Ez a német név a csehbe kerülve bővült cseh kicsinyítő, ill. személynévképzőkkel, esetünkben az -a-val (ill. -da-val, -al-lal). Magyar területre németes helyesírással került el, lehet, hogy viselője is elnémetesedett már.


Rovnai: Magyar lakosnév egy Rovnó nevű helynév után. Ez vlsz. mai a nyugat-ukrajnai Rivne (Рівне) településsel azonos, amely Lengyelország felosztásakor a Monarchiához került. A településnév az orosz névváltozatában ismertebb, ez a magyar családnév alapja is: Rovno (Ровно; lengyelül Równo, Równe, jiddisül Rovne). Rovno etimológiájához vö. or. rov ’árok’ v. rovnij ’sík, sima’.


Lászloszky: Ezt a nevet a német–szláv érintkezés területére tehetjük, legvalószínűbben Szlovákia vagy a magyarországi szlovák enklávék (Alföld, Pilis, Északi-középhg.) területére. A m. László személynévhez adódott hozzá az apanévi használatú szl. -ský képző. Esetleg egy tanyanévről van szó, azaz egy valaha László nevű ember által birtokolt helyen lakó személy.


Tolner: (1) Alnémet ’vámos’ jelentésű foglalkozásnév (Tollner, Töllner), az alnémet toll alapszó az irodalmi német Zoll ’vám’ megfelelője. (2) Magyarországi német lakosnév Tolna megye után, vö. magyar Tolnai.


Noll: Német név, írásváltozatai: Noll(e), Nöll(e). (1) Személynév, az Arnold rövidülése. (2) Lakóhelyre utaló ragadványnév, az illető az alábbi jellegzetességek egyikével rendelkező helyen lakott: középfelnémet (= kfn.) nol ’köralakú magaslat, halom’, kfn. nël(le) ’csúcs, tetőpont, fej’, kfn. nulle ’domb, halom’. (3) Délnémet eredet esetén ragadványnév az alábbi köznevek egyikéből: alemann Noll ’kövér, otromba, együgyű ember’, bajor Nollen ’alacsony, kövér ember’. (4) Képzőtlen lakosnév a Noll, Nolle, Nöll, ill. Noell településnevekből (Rajna-Pfalz, Alsó-Szászország, Észak-Rajna–Vesztfália).


Schüirer: Vlsz. ez ugyanaz, mint a német Schürer vezetéknév. Ez (1) felnémet foglalkozásnév a n. schürer ’tüzet szít’ igéből (kovácssegéd stb.). (2) Alnémet foglalkozásnév az alnémet schurer ’fegyverkovács; (később) üvegolvasztár’ szóból. (3) –er képzős foglalkozásnév, vagy lakhelyi jellegzetességre utaló név a kfn. schiure, schüre (mai n. Scheune) ’csűr, pajta’ szóból.


> Természetesen szép számmal vannak benne könnyű vezeték név […] azért ha ezek sem olyan egyértelműek mint gondolnám csak világosítsatok meg

Kalász: Bár nem lehet kizárni, a foglalkozásnévi eredetet, azaz egy olyan parasztot, aki kalászos gabonát termelt, de jellemzően mégis más az eredete.

A Kalász régi személynév volt: a káliz népnév hangrendileg illeszkedett változata. A káliz – mint ez a népneves topikon már kifejtésre került – a mai Üzbegisztánban a Szir-darja mentén fekvő, Horezmnek, Hvárizmnak hívott történelmi terület neve. Ez a népesség vlsz. a honfoglaló magyarokkal jött be, és a korai Árpád-korban is tartották a kapcsolatot a forrásterülettel. Jellemzően pénzügyekkel és kézművességgel (pl. ötvösség) foglalkoztak. A XIII–XIV. sz.-ban olvadtak be a magyarságba, de fennmaradtak mint személynév, ill. mint településnév: az összes Kalász, Kálóc, Káloz, ill. részben Kárász tagot tartalmazó helynév róluk veszi az eredetét (esetleg személynévi áttéten keresztül).