Én is köszi, hogy végre valaki fogalkozik ezzel az alattomos kórral, ami sajnos civilizációs népbetegség egyrészt (mármint a serdülőkori, mert a mai gyerekek ugye vajmi keveset sportolnak, inkább ülnek a gép előtt), másrészt meg nem ismerik (el) elegen.

 

Egyet higgy el nekem: ha Illés doktor úrnál vagytok, akkor biztos a legjobb kezekbe kerültetek!

 

Azzal viszont vitatkoznék, hogy ez inkább a serdülőkorban szokott kialakulni: inkább azt mondanám, hogy akkor tűnik fel leginkább, vagy addigra látható. Én pl. állítólag így születtem, természetesen nem tudják az okát, hogy mitől alakult ki. Serdülőkoromra csak tovább romlott.

 

Én sem tudom, hogy lehetne rávenni a kicsit a tornára: talán játékosan, labdával, ilyesmi. Szeret hason feküdni? Mert az nagyon jó, ugyanis akkor tuti a hátizmait fogja minde mozdulattal erősíteni és az a legfontosabb, pláne, ha fűzőt hord.

Ja, én is voltam ám Budakeszin 3 hétig, tornát betanulni:  egy szóra sem emlékszem, csak arra, hogy jól kimaradtam a suliból, pedig ott is volt oktatás....

 

Apropó fűző: én ha hiszitek, ha nem, csak fürdéshez vettem le, tényleg lelkiismeretesen hordtam, pedig eleinte a nyaktámaszos szörnyűségem volt... A WC-dolog tényleg macerás volt, de otthon, pláne kisgyereknél asszem nyugodtan be tud segíteni a szülő.... Valahogy meg kell próbálnotok elfogadtatni vele a fűzőt, hogy játékosan fogja fel, sőt, esetleg büszke legyen rá, hogy neki ilyenje van: pl. én annak idején azzal nyugtattam magam, hogy ha valaki meg akar verni, annak tuti eltörik a llába vagy keze. (Most meg azzal, hogy zavarom a rádióvételt a közelemben...) Illetve, hogy a buszon nagyon vidám, amikor ült valaki mellettem és állandóan ficánkolt, hogy magasabb legyen, mint én, mivel ő nem tudta magát úgy kihúzni, mint én...

 

Ennyi, bármi kérdésed van akár neked, akár másnak, szívesen megosztom veletek a tapasztalataimat.