A kínai krónikák szerint a hunok a gabonát főzték és pörkölték, lapos, kerek kenyereket sütöttek, és áldozati ételeikbe a feldarabolt hús mellé összevágott hagymát főztek.

Nagyon sok közép-ázsiai eredetű terméket a hunok közvetítésével ismertek meg (vöröshagyma, szőlő, dió, zöldborsó, uborka, szezám). A hunok és más közép-ázsiai lovas népek is sokat merítettek a kínai kultúrából, és szívesen használták a kínai termékeket (selyem, brokát, porcelán).

A hús és tejtermékek mellett a gabona és a hagyma volt a legfontosabb alapanyag. A gabonát főzték (kása) és sütötték is (kenyér). ęzesítésre sót, tárkonyt, kakukkfüvet, csombort, a királyi és a jobb módú konyhákon borsot, gyömbért és fahéjat is használtak.

Mit ittak a hunok és a lovas kultúrák népei? Természetesen tejből készült italokat: a friss víz mellett kumiszt (erjesztett kancatejet), tehén- és juhtejből készült italokat, fűszerfüvekből és virágokból főzött teákat. A királyi udvarban a vezéri lakomákon, ünnepélyes alkalmakkor bor is került az asztalra. A szőlőt és a bort Közép-Ázsiában már a szőlőművelés kezdeti időszakában megismerhették. A hun királyi udvarban a bornak fontos szertartásos szerepe volt. Érdemes idézni a Krisztus utáni négyszázas években élt görög történetírót, Priscos rétort:

"A pohárnokok ősi hun szokás szerint kupát adának a kezünkbe, hogy leülésünk előtt köszöntsük a hunok királyát a bor megízlelésével. Miután ezt megtettük, a székekhez mentünk, amelyeken ülve kellett ebédelnünk. A köszöntés után asztalokat raktak elénk, három vagy négy emberre egyet. A vendégek elé többfajta étellel megrakott ezüsttálakat tettek. Az ételek elfogyasztása után ismét felálltunk, és a borral telitöltött kupát kiittuk a hun király egészségére."

A leírt lakoma vendégei tehát nem szőnyegeken ültek, ahogyan az más közép-ázsiai népeknél szokásos volt. Több fogást szolgáltak fel nekik, a húsételekkel pedig szívesen fogyasztottak kenyeret.