Találomra felütöttem a gyerekek egy 79-es kiadású (Móra könyvkiadó) Magyar Népmesék c. örökölt kiadványát, a 143. oldalon:

 

A szürke ló

 

Volt egy szegény ember, semmije se volt a szürke lován kívül. Amolyan napszámos melót csináltak, a ló a taposómalomban nyomta többnyire a nyolcórázást, de a szürke ló hócipője egy szép napon tele lett. Azt mondta, elmegy társat keresni a nehéz munkához.

 

Ment, mendegélt, rókalyukat látott, ráfeküdt, mint aki meg van dögölve. Lent a rókacsalád azt hiszi, leesett a hó, furcsállják is nyár közepén a dolgot. A kisrókák (legkisebb, közepes, nagy) sorra leriportolják, hogy hóhelyzet van, nem tudnak kimenni. Apjuk kételkedik, és sejtése támad, hogy egy szürke lovat láthattak gyermekei (logikus, nem? mi mást láthattak vaze, mint szürke lovat?? eszem megáll).

 

Gondolkozik rókaapu, mit kell tenni: el kéne húzni. Elmegy hát a farkashoz (hogyan???? ha egyszer nem tudott kijutni???). Aszongya neki: szereztem lóhúst, húzzuk el hozzád, raktározzuk nálad, és felezünk cserébe. A farkar mondta: naná. Közben elkezdett spekulálni, hogy bassza át a rókát, és szerezze meg az egész lovat.

 

No igen, de hogyan kellene mozgatni? Róka azt mondja: össze kéne kötni a farkukat, és úgy vontassa. Meg is van: farkas izomra húz, erőlködik, semmi.

 

Ekkor a ló elkezd szaladni, haza, a gazdihoz. Riportol: hoztam társat. No, szegény ember agyonverte gyorsan a farkast (három árva meg özvegy, ugye),a bőrét eladta a zsidónak (sic) jó pénzért, a bevételből meg vett még egy lovat, oszt lett munkatársa a lovának.

 

Nagyszerű.