Hát nem semmi a történeted. Sajnálom hogy ilyen sok negatívummal szembesültél. Sok orvos nem is embernek, hanem egy munkadarabnak tekinti a betegeket. Pedig sokszor lényegesen többet jelent az ha az orvos pozitívan, kedvesen szól a beteghez. Sokkal könnyebb ilyen esetben a rossz hírt is elfogadni, mint a durva, majdhogynem megalázó párbeszéd után.

Remélem nem olyan nagy a baj, mint amilyennek így első nekifutásra tűnik.

Nekem nem voltak ilyen súlyos tüneteim. A neurológus normálisan beszélt velem. Igaz, én egy percig nem voltam, kótházban ezzel a betegségemmel. Egy sárvműtét kapcsán szükségessé vált vizsgálatok alapján derült ki hogy van valami gond az agyammal. A sebészeten is normálisan bántak velem, illetve a többi beteggel is. Én sokkal rosszabbra számítottam, de csak dícséret illeti a sebészeti osztály minden dolgozóját.

Gyógyszert kaptam, amit rendszeresen szedek. A korábbi évi 3-4 alkalommal jelentkező rosszullétek, vagy nevezzük rohamnak, mindegy, szóval ezek megszűntek. Tegnap jubiláltam, 25-én volt 1 éve hogy volt az utolsó rosszullétem. De ez nem jelenti azt, hogy minden rendben. Azért vannak rosszabb napok, órák, de az a letaglózó rosszullét az egy év óta nem volt. Ezek a szokásos rosszabbul létek olyanok, hogy ezt mások nem veszik észre rajtam, esetleg csak ha nagyon odafiogyel, vagy jobban ismer.

Én pénteken megyek vissza a fél éves ellenőrzésre. Megpróbálom elkérni, vagy megnézni az MR felvételeket. Bár az én bajom már felderítésre került, attól függetlenül kíváncsi vagyok a képekre. Én egyáltalán nem láttam. Hátha megkaphatom.