Kedves Judit!

Megvan a kistesó :) Némi féltékenységtől eltekintve jól vagyunk, a lányok gyönyörűek és aranyosak :) A 'nagylány' most 2,5 éves, a picur 2,5 hónapos. Eleinte nem volt féltékeny a (mostmár) nagy, vagy nem látszott rajta, de kb. 1 hónapja egy öreg néni csapat körbedícsérte a kicsit, rá ügyet sem vetve. Hát ez borzasztó élmény volt számára, hiszen eddig mindig őt dícsérték, és még aznap őt is körbedícsérte egy csapat néni, de addigra már a féltékenység zöldszemű szörnyetege feléledt pici szivében. Onnantól kezdve nagyon csúnyán viselkedett, talán mostanában kezdett újra csitulni a dolog, mégpedig attól, hogy egyedül beküldtem fagyit vásárolni a cukrászdába (furi, de tényleg ez volt az első lépés :)

Szerinted mit lehet kezdeni az ilyen helyzetekkel? Mert itthon még próbálhatja az ember elsimítani az ilyen eseményeket, de az utcán sétálva bármikor beleszaladhatunk ilyen nénikommandóba. Gondolom meg kell tanítani, hogy kezelje le magában, mert szájkosarat csak nem tehetek minden öreg hölgy szájára :)

A másik kérdés szintén erről szól. Az összes barátom, amikor megszületett a ketteske, arra kért minket, inkább a nagyobb babának vigyünk ajándékot, először őt köszöntsük, utána lehet megnézni a kicsit. Ez annyira logikus volt számomra, hogy én ezt nem kötöttem lelkére a hozzánk jövő barátainknak. Gondoltam minden értelmes ember így tesz. A kicsinek mindegy, mikor nézik meg, a nagynak viszont nem. Na erre tegnap egy barátom, aki mindenről Igen Határozott Elképzeléssel rendelkezik, persze rögtön a picurra cuppant, pedig előtte nagyon jó viszonyban volt a nagyobbal. Próbáltam neki diszkréten jelezni, hogy tán nem így kéne, majd amikor kettesben maradtunk, el is magyaráztam neki, mi a teendő most, erre juszt is csak a kicsivel foglalkozott, míg látogatóban volt nálunk. Ezenkívül kiosztott, hogy ő ilyet még nem hallott, hogy ne a kicsit dícsérjék először, a nagy tanulja csak meg, hogy ez mostantól így lesz, a kicsit dícsérik, és egyébként is az ő rokonságában több gyerek van, de ez egyiknek sem okozott gondot. Egyébként ő minket túl gyenge kezű szülőknek, a babát neveletlennek tartja, ő maga viszont nem akar gyereket, mert 'nem lenne türelme a sok apró részletre'. Egyébként lehet, hogy igaza van, de én majdnem kidobtam. Lelkileg egészen más dolog, ha az utcán ismeretlenek először a hugit dícsérik, mintha egy régi ismerős csinálja ugyanazt. Nyilván ezt a helyzetet is meg kell tanulnia, de gondolom fokozatosan, nem rögtön a mélyvízbe dobva. Szerinted hogy jobb? Előbb a nagyot, utána a kicsit, vagy fordítva, esetleg egyszer így, egyszer úgy? Eddig biztos voltam a sorrendben, de most elbizonytalandtam, hátha igaza van, csak én ugrok túlságosan erre a témára, azért okoz gondot?

Az utcán egyébként kb. 50-50%-ban dícsérik egyiküket vagy másikukat. Ha más jön, és először a nagyot köszönti, vele foglalkozik kb. negyed órát, utána akár már fel is veheti a picurt, akkor sem vált ki féltékenységet, még azt is elfogadja a nagyobbik bébi, hogyha nem ő kapta az ajándékot.

A másik kérdés: nem tudod véletlenül, mi most a kisgyerek-köszönési módi ismeretlen felnőttekkel (mondjuk boltosbácsi) szemben? Találkozásnál Csóklom, búcsúzásnál Viszontlátásra?

Várom a válaszod!

Sony