Üdv. mindenkinek!

Vannak ám fejlemények!

 

Május 3. szerda:

A magán neurológus hölgy nagyon korrekt volt, csak azután volt hajlandó megnézni a leleteimet, miután alaposan megvizsgált! Azt mondta, hogy az MR felvétel nem bizonyító erejű semmiféle daganatra. Ő inkább valamiféle autoimmun betegségre gyanakszik…irgum-burgum…már a saját testem is ellenem fordultJ Hiányolta a kiváltott válasz vizsgálat eredményét, szerinte az én esetemben az MR után ez kellett volna hogy legyen az első, amit megcsinálnak, de ez nálam sajna nem így történt. Ő világosított fel, hogy ebből a vizsgálatból derül ki, hogy van-e sclerosis multiplexem…már nem volt kedvem feldühíteni magam azon, hogy ezt az én drága ideggyógyászom a kórházban nem közölte velem, abból meg hogy a vizsgálatkérő lapra az volt írva, hogy „SM irányban vizsgálom” számomra ez nem derült ki. Jó, lehet, hogy én vagyok butácska, de kérem, egy hónap múlva bölcsész diplomám lesz, és nem orvosi…

Május 5. péntek:

Nagyon mókás ez a vizsgálat: hol a bal, hol a jobb szememmel kb. egy fél órán keresztül egy monitort kellett néznem, amelyen apró fekete-fehér négyzetek mozogtak. Közben elektródákkal voltak teleragasztgatva a fejemnek azok a pontjai, ahol a látóidegek vannak. Eredmény persze kb. egy hét múlva lesz.

 

Május 11. csütörtök:

Megvan az eredmény:

 

Megjegyzés: Mindkét szem ingerlése során szabályos morfológiájú, normális latenciájú és válsz látható. A jobb szem ingerlése során az amplitudó kissé alacsonyabb.

 

Vélemény: Demyelinisatio kizárható. Jobb oldalon enyhe axonalis laesio lehetséges.

Hurrá! A lelet NEGATíV! Legalábbis azt hiszem…fogalmam sincs mi az az axionalis ingyombingyom.

 

Felgangoltam hőn szeretett ideggyógyászomhoz. Csak annyit mondott: „Jó, akkor minden rendben.” Mire én: De mit jelent az, hogy a Demyelinisatio kizárható? Válasz: „Hát azt, hogy nincs az a betegség, amire gyanakodtunk.” Én: És mit jelent az, hogy jobb oldalon enyhe axonalis laesio lehetséges? Ő: „Az csak egy semmiség!” Én: De mit jelent? (Ekkor már kínomban nevettem. Hihetetlen, hogy ebből a pasasból semmit nem lehet kihúzni.) Ő: „Hát azt, hogy a jobb szem egy kicsit gyengébb.” Aztán elkezdte bepötyögni a számítógépébe az eredményeimet, és milatt ott várakoztam mellette, volt merszem feltenni még egy kérdést: De Doktor Úr, nem baj, hogy még mindig látom az orrom? Mire Ő: „Hm, ha nagyon rákoncentrálok, én is látom az enyémet. Ne aggódjon, nincs semmi baj.” Én már röhögtem…és megkérdeztem: Ezt most komolyan gondolja?

És tudjátok mit válaszolt? Hát ezt: „Most mi a jobb magának, ha azt mondom, hogy nincs semmi baj, vagy azt, hogy lehet, hogy van valami, de ez csak három hónap múlva, az MR vizsgálat megismétlésénél fog kiderülni, addig meg legyen türelmes.”

Nem voltam hajlandó tovább kommunikálni vele. Megvártam míg kinyomtatta a papírjaimat, megköszöntem szépen mindent, és eljöttem…jókedvvel, vidáman, mintha mi sem történt volna, és csak nevettem, nevettem azon, hogy milyen firi-furi mókás emberek vannak a világon.

 

Egyelőre itt tartunk. Folyt köv. 3 hónap múlva. Mindenkinek jobbulást kívánok!

J

Gaba