Kedves Sony!

Először is fogadd nagy-nagy gratulációmat!

Szerintem neked mindenben igazad van, ne hagyd elbizonytalanítani magadat. Az ismerősöd pedíg jobban teszi, ha a sajár családját boldogítja...

Ne aggódj, ezek a dolgok szépen kialakulnak. A testférféltékenység, pedíg a legkörültekintőbb szülői gondoskodással sem kerülhető el. Teljesen normális jelenség. Az nem lenne az, ha ügyet sem venne a gyerek a megváltozott körülményekre. Majd, ha a picit már egy kis időre le tudod "passzolni" menjetek el kettesben, vagy a papájával együtt hármasaban, fagyizni mondjuk, hogy akkor megkaphassa azt a figyelmet, amit addíg megszokott. Aztán szépen meg fogja szokni az új helyzetet, de konfliktusok biztos lesznek a két gyerek között. Ezzel nincsen semmi baj.

Ami pedig a köszönést illeti: én a minta követést tartom a legjobb módszernek. Tehát, ha bemegyek egy boltba, akor jó hangosan köszönök, hogy "Jó napot kívánok, stb., és álatalában ez báválik. Vagy úgy, hogy spontán utánoz a lányom, vagy úgy, hogy megkérdezi, hogy miért köszöntem így. És akkor elmesélem neki, hogy a bácsiknak, meg a néniknek így szokás köszönni, de a gyerekek, mint amilyen ő, azt is mondhatják, hogy csókolom. Aztán hagyom, hagy eméssze a dolgokat. Szerintem ennyi ebben a korban bőven elég, talán sok is. DE szegény gyerek kifogott magának, egy "szakértő anyukát". 

Minden jót és sok egészséged Nektek! Várom további kérdéseidet,

JUdit