érdekes... eleinte éppen a "középső szakasz" volt a kevésbé kedvelt része a SI-nak, jobban ragaszkodtam a bevezető és a befejező részhez (biztosan, mert az hasonlít az első cd-hez). Most viszontmár, főleg az élő előadások hatására ezeket szeretem jobban... :)

bár, amikor belevágnak a Soulbitch-be, és Lászlónk elkezd ugrálni a pultja mögött - az is felejthetetlen pillanat