"Közel a föld, oly végtelen a nyugalom.

Álomtalan a leghosszabb álom...

Hiába várom, tudom, örök a hosszú álom!

Nincs többé düh, nincs már fájdalom,

Porszemmé válik bármilyen hatalom.

Lezárt szemét az esti lágy eső mossa,

Béke és csend, harmónia,

Szép arcát gyengéd nap csókolja,

Hozzá hajol az erdő lombja,

Szél szelíd szava búcsúztatja, felkészíti az útra.

Ahonnan senki soha nem küld jelet, nem tér vissza!

Hiába várom, tudom, örök a hosszú álom..."