Kiszely i. m. 15–17. o.:

 

Idézem Horváth Mihályt tovább: „Az Anniviers-völgy lakói a kanton többi népességétől még mintegy száz év előtt is csaknem teljes elszigeteltségben éltek, s azoktól mind termetre, mind nyelvre, mind szokásokra nézve most is különböznek... A völgy nyílása vagy torkolata néhány száz lábbal magasabban fekszik a Rhône nyílt völgyénél, s ebből tekintve egy hegyhát által teljesen elfödöztetik ...A torkolatot Navizsenc szilaj patak görgeteges, meredek ágya képezi, melyet kissé több száz ölnyi magasságú sziklafalak érintenek ...Az út egyre emelkedik, s a völgyet tulajdonképp csak két hegyhát lejtője s annak, hogy úgy mondjam, vályúját a szilaj patak medre képezi. De mennél magasabbra megyünk a völgybe, annál inkább szelídül e hegyhátak lejtője, szélesebbedik a völgy; míg végre a torkolattól mintegy kétórányira, Viszój helység mellett, egy beszögellő hegyorom által két ágra szakad, melyek mindegyikének alján egy-egy patak tajtékzik alá ...Az egész völgyben, melynek hossza mintegy két mérföldnyire nyúlik, s melyet délről a magas Weisshorn teljesen elzár, összesen nyolc helység létezik, s ezekben mintegy négy-ötezer lélek lakik. A fő s legnagyobb helység Viszój, mintegy 1200 lelket foglal kebelében; általában földműveléssel s baromfitenyésztéssel foglalkozik. A beljebb fekvő Ájer és Gremenc helységekben néhány év óta kobalt-, horgany- és cinkbányák is műveltetnek”. (Lásd a 7. oldalon a térképet)

 

„A házak falait féllábnyi vastag, a szegleteknél egymásba eresztett, s hogy jól egymásba illjenek, gyalult gerendák képezik; a hézagok, mint a hajónál, mohával tömetnek be; a falak belseje pedig, szintúgy, mint a felső és alsó padolat, deszkával van kibélelve ...A szobák, minthogy falaik nem meszeltetnek, a kor által megbarnult deszkázattal komor tekintetet nyernek”. (Lásd 1., 2., 3. kép)

 

„Most már számos család tagja hétszámra leszáll magas völgyéből, s távozik a kanton termékenyebb részeire munkát keresni ...Az anyakönyvekből látom – úgymond a gazdám, a lelkész –, hogy 4-5 nemzedék előtt hallatlan dolog volt egy völgybeli lakosnak házasulása a kanton más részeiből; mit egyebek közt a nyelv különbözése is gátolt”.

 

„...Az anniviersi völgy nyelve annyira különbözik a szomszéd völgyek nyelvétől, hogy e külön völgyek lakosai őket saját nyelvökön egyáltalán nem értik meg ...Helységeik nevei, úgy, miként a nép nyelvén hangzanak, de magyar hangjegyekkel írva ...Penszék, Viszój, Ajer, Grimenc, Prász, Major, Külmez, Luk...”

 

„Penszék, mint mondák, a legrégibb helység, amelyet egyébiránt útjában legelébb, a völgy torkától mintegy másfél órányira ér az utas; egy igen emelkedett, az útnál sokkal magasabb hegyfokon fekszik úgy, hogy e magyar elnevezés: fenszék, sőt az is: benszék, teljesen kifejezi a helység fekvésének jellemét. Tudjuk, hogy a székelyek máiglan széknek nevezik számos lakhelyeiket.

 

Viszój, a főhelység a Navezsenc patak jobbpartján, míg Penszék a balon fekszik, egyik a másiktól mintegy félórányira.

 

Grimenc vagy Gremenc, a völgy legtávolabbi, szintén nagyobb helysége, közel azon két hegygerinchez, melyek hegyes szögbe összefutva érintkezési pontjukon, a Weisshornná emelkednek.

 

Külmez csak néhány házból álló kis tanya, melynek lakosai a meredek hegyháton földjeiket nem igen művelhetvén, baromtenyésztésből élnek, mert legelőjük, mezejök elég van. Ha valaki e szóban külmezőt, vagy kü-, kőmezőt látna, ám én nem ellenzem.

 

Luk egy igen elrejtett, nehéz bejáratú völgyágyban fekvő helyecske, melyre neve magyar értelemben teljesen ráillik.

 

A völgyet környező hegyhátak nevei: Ponset; Sándolin; Tinyózsa; Ruaz; Tónó; Barnózsa; barna vagy fekete hegy, melynek tövében egykoron számos kenyérsütő kemence állott, melynek most már csak némi romjai láthatók. Továbbá Náva; s ennek alján néhány házból álló tanya, melynek neve: Návaszék.

 

További hegyhátak: Irek, Vujbe, Bendéle, Cziruk, Cászele stb.

 

Patakok nevei: Navezsenc, Gugra.

 

Legelők nevei: Tarampon, Labarma, Leszeitisz stb.

 

További szavak: borra = boru, feja = fejős, vujku = kuvik, dorbade = dorbézolás stb.

 

Családnevek: Savián, Kálló, Visszó stb.

 

Mitológiai nevek: Gargantoa, Tupil, Ladonna, Kurtacavas (a magyar csorvás), Follaton stb.

 

Regéik, mondáik jobbára az embernek a természeti erőkkel folytatott harcára vonatkoznak. Szokás volt a halotti tor, amely Wallisban egyébként nem szokás”.