Helyreállítják a hunok fővárosát
Beküldte: kbalazs 2004. júl. 18., 21:01
(Múlt-kor) Tongwan az egyetlen hun főváros, amely épségben maradt
ránk. Kínai régészek elhatározták: nemcsak a teljes várost, hanem
annak természeti környezetét is helyreállítják - beleértve a sivatag
erdősítését. Meggyőződésük továbbá, hogy a rejtélyes körülmények
között felszívódott hunok utódai a magyarok - állítólag ezt
bizonyítják ortodox keleti hitünk sámánisztikus vonásai,
papírvagdosó szenvedélyünk, és híres fúvóshangszerünk, a suona.
A Dahszia (Daxia) hun királyság fővárosa, Tongwan, több mint ezer
évig a sivatag homokja alatt pihent. Az ősi város, melyet Helianbobo
hun vezér épített 419-ben, ma Kína Sanhszi (Shaanxi) tartományában
van. A romos Tongwan még ma is tanúskodik arról a jólétről, amit
valaha a nomád hunok a mai Kína északi határain élveztek. A kis
híján 20 000 négyzetkilométeres Tongwan az Ordos-fennsík déli
határán fekszik, a Mongol Autonóm Körzetben. A város egy kelet-
nyugati tengelyen rendeződik el, és három részre tagolódik: a külső
városra, a belső városra és a palotavárosra. A külső város az
egyszerű emberek lakóhelye volt. A kormányhivatalok és a nemesek
rezidenciái a külső városban kaptak helyet. A palotaváros pedig a
császári város "legbelsőbb szentélye" volt, hiszen itt élt maga
Helianbobo. A történészek szerint 431 körül Tongwanban és környékén
mintegy 40 000 hun nomád és han pásztor élt. 984-re azonban a város
elnéptelenedett, majd teljesen betemette a sivatag.
A várost 1996-ban helyezték magas szintű állami védettség alá. "A
felújítási munkák részeként restauráltuk a Yongan-tornyot, ahonnan
Helianbobo a katonai parádékat nézte. A felújítás következő
szakaszában a város délnyugati részén lévő, 31 méter magas
kilátótornyot fogjuk restaurálni" - nyilatkozta Gao Zhan, a Tongwan
Város Műemlékvédelmi Hivatalának vezetője a China.orgnak. Ezek a
tornyok jelképezik a helyreállítási munkák megkezdését. A próba-
helyreállításokat régészeti feltárások alapján végzik, és arra
készülnek, hogy helyreállítják a városfalat és a város számos
épületét is.
Többszöri próbálkozás után sikerült az eredetiekhez hasonló téglákat
égetni. A világos színű, 36 x 20 x 12 centiméteres téglákat fehér
agyagból vetették, és homokkal és mésszel erősítették meg. A
téglákat a Yongan-torony stabilizálására használták. "Tongwant a
terep adottságait követve építették, ezért a város északnyugat felé
emelkedik, délkelet felé lejt. Ez a tájolás védettséget adott a
hűvös téli szél ellen is. Az északon futó folyó vizét pedig -
csatornákon át vezetve - könnyen lehetett a város vízellátására,
vagy akár a várárok feltöltésére használni" - mondta Dai Yingxin
régész, aki évek óta folytat a helyszínen terepkutatást és
ásatásokat.
"A városfalat rétegekben emelték. Homokot, fehér agyagot, ragacsos
rizskását és oltott mészt kevertek össze, majd a rétegeket egymásra
döngölték. A nyugati részen a fal 16-30 centiméter vastag. Az ilyen
technikával készült földerődítmény erőssége akár a kőfalak
szilárdságával is felvette a versenyt" - állítja Dan.
"Tongwan akár a hun szívósság jelképének is tekinthető, egy olyan
kegyetlen vidéken, mint a sivatag" - mondta Hou Yongjian, a Sanhszi
Egyetem professzora. "A várost a sivatagnak egy olyan pontján
alapították, ahol megfelelő édesvíz-lelőhely állt rendelkezésre. Az
állattenyésztéssel és növénytermesztéssel foglalkozó vidékek
találkozásánál fekvő Tongwan felemelkedése és bukása azt is
példázza, hogy az emberi tevékenység hogyan befolyásolta az érzékeny
ökológiai egyensúlyt."
Tongwan városának nem csak az épített értékeit akarják
helyreállítani, hanem természeti környezetét is. Ezért a Sanhszi
Egyetem és a Loess-fennsíki Erdőtelepítés Japán Egyesülete közös
programot indított a terület újrafásításáért. Két évnyi terepmunka
és előtanulmányozás után 2002 tavaszán kezdték meg egy
erdőtelepítési központ létrehozását az egykori város területén. A
munka menetét és céljait a tavaly szeptemberben tartott, első
Tongwan Város Helyreállításáért Nemzetközi Fórumon határozták meg.
"Az utóbbi években - részben állandó, részben vándorló dűnéken -
megindult a fatelepítés az egykor kopár sivatagi tájon. A természeti
környezet fejlesztésével egyre több látogatót tudunk majd a
helyszínre csábítani, akik előtt feltárulhat Tongwan ökológiai,
földrajzi, régészeti és néprajzi értéke" - nyilatkozta Zhu Shiguang,
az Ősi Fővárosok Kínai Társaságának elnöke. A Társaság aktív
résztvevője Tongwan újraerdősítésének.
Légifelvételek és próbaásatások bizonyítják, hogy Tongwan
összességében és egyes díszítőelemeiben is különbözik a Középső
Síkságnak (a feudális Kínának a Sárga-folyó középső és alsó szakasza
mentén elhelyezkedő, fő területeinek) a tipikus
fővárosaitól. "Tongwan egyedi építészeti motívumai hazai és külföldi
kutatók figyelmét is magukra vonták" - mondta Xing Fulai, a Saanxi
Régészeti Intézet munkatársa, az északi és déli dinasztiák (a 386-
589 közötti kor) szakértője.
"A helyhatóság szeretné elérni, hogy a terület váljon hivatalosan is
a világörökség részévé. Már elkészült Tongwan helyreállításának
programja, és teljes gőzzel folyik a kutatómunka, mely arra ad majd
választ, hogyan lehet a legjobban konzerválni a hely régészeti
értékeit" - mondta Xing. "Tongwan az egyetlen hun főváros, amely
épségben maradt ránk. Megőrzésével és kutatásával talán arra a
kérdésre is választ kapunk, miért tűnt el ez a hatalmas, nomád nép
oly hirtelen, kb. 1000 évvel ezelőtt."
A kínai hírportál Tongwan ismertetése után érdekes eszmefuttatásba
kezd a hunok későbbi sorsáról. "Ha valaki megáll Tongwan városában,
és körültekint, szinte adódik a kérdés: hová az ördögbe tűntek ezek
a nomád harcosok, akik majd' egy évezreden át nyargalásztak Ázsia-
és Európa-szerte, és uralmuk alatt tartották a mai Kína jelentős
részét?" - olvasható a cikkben.
Történelmi ismereteink szerint - folytatja a China.org - ez az erős,
bátor nép folyamatos csatározások közepette a mai Kína északkeleti
és északnyugati vidékei felé vándorolt az i. e. 3. századtól az i.
sz. 5. századig. Jelenlétükkel nem csak a Selyemút kereskedelmi
forgalmát veszélyeztették, de komolyan fenyegették az ország
belsejének erős, feudális országait is.
A Csin-dinasztia első császára az ország egyesítése után birodalmi
katonasággal vette űzőbe a hunokat, majd felépíttette a csodálatos
kínai Nagy Falat. A rákövetkező években a kínai dinasztiák közötti
kapcsolat egyre erősödött, a hunok egy része pedig beolvadt a hanok
közé. Mások Közép-Ázsiába vándoroltak, de voltak, akik eljutottak
egészen Európáig is. A 6. századra a hunok megszűntek önálló népnek
lenni, csoportjaik más népekbe olvadtak be.
"A három-négyszáz éven át tartó, folyamatos háborúskodás után a
hunokat külső és belső feszültségek is gyengítették. Rabszolgaságra
alapuló birodalmuk végül elbukott" - mondta Zhou professzor. "A
vereséget szenvedett hunok 89 és 91 között észek felé, a Don és a
Volga völgyei felé indultak" - mondta Lin Gan professzor, a Belső-
Mongóliai Egyetem munkatársa. "A gótokat követve a hunok is
eljutottak Róma falai alá. Az 5. században az Attila vezette hunok a
Duna partján alapítottak birodalmat, s ez a birodalom igen nagy
jelentőségű volt az európai történelemben" - idézi a kínai újság Lin
professzort.
Ortodox, papírhajtogató magyarok
"Attila királysága kérészéletűnek bizonyult ugyan, mégis sok hun
maradt Európában. Ma a kutatók között általános vélemény, hogy a
magyarok a hunok leszármazottai" - állítja Wang Shiping, a Sui és a
Tang dinasztiák szakértője, a Sanhszi Történeti Múzeum munkatársa.
Wang egy számunkra meglepő megállapítással támasztja alá elméletét:
szerinte "a magyarok általában véve nem hasonlítanak a többi
európaira". Véleményét azonban megerősíti Qi Sihe, a Pekingi Egyetem
történésze, és a kínai újságnak nyilatkozó egykori magyar nagykövet,
Juhász Ottó is. "Sőt," - folytatja Sihe - "sok magyar népdal
hasonlít a Sanhszi északi részén és Belső-Mongóliában énekelt
dallamokhoz. De a múlt emlékei a magyarok vallásos életében is
megmutatkoznak. Bár a magyarok általában hűségesek a keleti ortodox
egyházhoz, sok olyan sámánisztikus szokást is gyakorolnak, melyek a
Kína északi részén élő, szibériai nomád népektől erednek."
"A magyaroknál a suona fúvóshangszer és a papírkivágás művészete is
emlékeztet a Sanhszi északi részén megfigyelhető szokásokra. Még a
szavak utolsó szótagjának kiejtése nagyon hasonlít az észak-sanhszi
dialektusra" - folytatja a nálunk eddig ismeretlen hasonlóságok
sorolását Gao Jianqun, a Kínában állítólag jól ismert író, Az utolsó
hun című regény szerzője. Jianqun szerint továbbá "sok magyar kutató
vallja, hogy Magyarország megalapítása szoros összefüggésbe hozható
a hunok leszármazottaival."
"Bár a hunok önálló népként megszűntek létezni, kulturális szokásaik
nem tűntek el nyomtalanul" - mondja Zhang Mingqia, a Sanhszi
Történeti múzeum munkatársa. "Népdalaik például nagyban
gazdagították a mongol népzenét. A hunok kedvelt hangszerén, a
nádsípon (huija) ma is játszanak Kína belső-mongóliai tartományában,
de Mongóliában és Oroszországban is" - zárul a kínai online napilap
cikke.
