Rááldoztam az éjszakát Fonyódi Tibor: Isten ostorainak elolvasására... Szép mese volt! A szó pozitív értelmében télleg tetszett. Látszik, h a szerző komolyabban beleásta magát a témába, bár csak 4 generáció történéseit taglalja - Balambértől Attiláig. Mkinek ajánlom a könyvet kellemes időtöltés. Egy hun táltos, Torda meséli el a sztorit - ő a főszereplő is egyben, miszerint a sámánoktól magasabb rendű személyként az ő feladát az Ég Attila főkirály védelmezésében határozta meg. A mese szerint ez a Torda, akinek testében igazából egy jónéhány emberöltővel korábban meghalt szabir főtáltos (Szélűző) lelke születik újjá irányítja az egész birodalmat az adott korban, a háttérből ő mozgatja a szálakat. Párhuzamosan vezeti a jellemrajzokat és -cselekményeket a globális külpolitikai szemléltetésekkel, mígnem a gigászok csatájában megütközik a kor két leghatalmasabb személyisége: Mundzuk fia Attila és Aetius Flavius. A poén(oka)t nem akarom lelőni, de a lényeg, h a Nyugat-Római Bir. utolsó évtizedeiben már öntudatra ébred a Kuma folyó mentén egy új nagyhatalom, központjában a titokzatos Maghar várossal, "ahol az aranypálcát rovó szabir táltosmesterek, az ősidők tudásának beavatottjai, a mag népének legigazibb Tudói, kiket arra rendelt az Ég, hogy örökre birtokukba vegyék a legősibb titkok földjét, s az idők végezetéig megtartsák ott a koronájuk vezette népet, már visszavárják az elagott Szélűzőt..."

"De a titkok teljességének egyetlen bűbájos asszonya óvja őket attól, hogy mások legyenek, mint amivé lehetnének..."