Annyi tudtam tenni, hogy elmentem egy 4d uh-ra. Ott elmondtam az orvosnak hogy mi van, persze bőgve.
Megnéztük a bébit és azt mondta ott már látni lehetne azt a jellegzetes elváltozást, de nem láttunk semmit.
De ő csak annyit mondott hogy 99% hogy nem.
De akkor az volt a tuti amikor megszületett. Ott nem voltam a helyztet magaslatán, de ez már inkább volt vicces, mint szomorú.
Mindenki aki a lábam között volt (2 doki 1 szülésznő, és 1 csecsemős nővér) akinek elértem a ruháját rángattam, hogy down-os a gyerek, mondták még nem látják e gyereket, nyugi, következő nyomás, megint rángatás, megint nyugi, aztán amikor meglett akkor odatették a hasamra hogy nézzem meg hogy nem, meg maradjak már csöndbe mert csak ezt szajkoztam mint egy papagáj. Kinevettek már, de aranyosak voltak nagyon