Próbálok együtt élni vele, mert nem tudok mást csinálni. Néha azért bosszant mikor nem jutnak eszembe dolgok, vagy elfelejtek valamit. De azt hiszem egyre jobban túl teszem rajta magam. Ami leginkább zavar a szédüléshez hasonló érzésen és a memóriazavarokon kívül, hogy fáradékonyabb vagyok, nehezebben tudom kipihenni magam. Ha hétvégenként délután egy-két órára lepihenek és valami felébreszt, akkor az egy kicsit rosszul esik. Erős szívdobogás, felriadás és a normáltól lassabb magamhoz térés az erdménye, némi kézremegéssel. De ha magamtól ébredek fel, akkor ezek nincsenek.

Remélem normális elmével megyek majd a túlvilágra ha eljön az ideje, mert szellemileg leépülve vegetálni nem akarok. Nem is nagyon szeretek rágondolni és nem is igazán szoktam.

Azért nincs olyan kár, hogy ne legyen benne haszon. Itt is, legalább ha szeszes itallal kínálnak, pillanatok alatt le lehet szerelni az illetőt, hogy gyógyszert szedek. Nem kell órákig győzködni, hogy nem kérek. Sosem szerettem az alkoholt és nem is ittam. Mindig olyan lázas állapotra emlékzetetett, amikor olyan tompa az ember feje, meg szédikál egy kicsit. Minek inni, ha ingyen is így érzem magam? :)