A Kik voltak a pannonszlávok topikban B. Szabó Jánost idéztem (1092. hsz.):

 

"...például a hunok saját koruk egyik leghosszabb kardtípusával rendelkeztek, de ezért még nem szokták megkérdőjelezni haderejük könnyűlovas jellegét..."

 

 

 

Ftonyo (1096.):

 

"A hunok kardja biz RÖVID volt..."

 

 

 

Erre válaszul idéztem Tomka Pétert (1101. hsz.):

 

"A közelharc fő fegyvere a keresztvassal felszerelt hosszú, viszonylag karcsú kétélű kard (hossza 100 cm körüli, a penge szélessége 4-5 cm). Jelentőségét illusztrálja a „Hadisten (Mars) kardja” motívum. A kelet-európai puszták szinte valamennyi 5. századi leletében utal valami – pengetöredék, veret – kard egykori jelenlétére, a Duna-vidékről jó állapotban megmaradt kardokat idézhetünk: Pannonhalma, Szirmabesenyő, Bátaszék, Lengyeltóti, Wien-Leopoldan stb. Az Azovi-tenger vidékén csoportosulnak azok a rekeszes díszű keresztvassal ellátott példányok – Pokrovsk-Voshod, Taman’ (Oroszország), Dmitrievka (Ukrajna) –, amelyek kaukázusi alán és nyugati-germán kardok előzményének tekinthetők, és amelyekhez a pannonhalmi díszkard is tartozik. Az előkelők kardhüvelyét (ritkábban a markolatot) aranylemezek díszítették. A felerősítés nemegyszer féldrágakő kardfüggesztővel (Altlussheim, Pokrovsk-Voshod) vagy veretes tartófülekkel – (Novogrigor’evka, Ukrajna), VIII. kurgán – történt."

 

Forrás:

 

Bóna István–Cseh János–Nagy Margit–Tomka Péter–Tóth Ágnes: Hunok – gepidák – langobardok; JATE Magyar Őstörténeti Kutatócsoport, Szeged, 1993 (Magyar őstörténeti könyvtár VI.)

 

 

További irodalom:

 

Tomka Péter: Der hunnische Fürstenfund von Pannonhalma; in: Acta Archeologia Hungarica 38 (1986), 460–466. o.

 

Bóna István: Das Hunnenreich; Corvina–Konrad Theiss, Bp.–Stuttgart, 1991, 167–176. o.