Én itt vagyok. Tegnap nem sok kedvem volt írni. Délelőtt volt egy kisebb hangos vitám a főnökasszonnyal. Egyre kevésbé tudom tolerálni  a kirohanásait. Ráadásul teljesen fölösleges is volt az egész. Nem először volt már vita arról a dologról, de időről időre előveszi. Idegileg rendesen odatett nekem, de azt hiszem jobb volt a dühömet kiadni, mintha magamba folytom. A 22 év alatt a kollégámat most láttam negyedszer mérgesnek. Sokszor irígylem a türelmét, de szerintem túlságosan az sem jó, ha valakit 22 év alatt négyszer lehet felidegesíteni. Magába folytja, aminek előbb-utóbb nem lesz jó vége. Én robbanékonyabb vagyok, tudok nyelni egy darabig, de van egy pont, amikor nem tovább. A másik kollégámat meg pillanatok alatt fel lehet húzni. Ő már acsarkodott rendesen a főnökasszonnyal. Többször összekaptak. Persze azt sem kellett volna, mert apró értelmetlen dolgokon veszekedtek.

Minden esetre, így hogy a vita lefolyt, legalább tudtam aludni az éjszaka. Korábban meg csak forgolódtam míg meg nem tárgyaltuk a dolgot. Viszonylag jól tűrtem az idegi megterhelést, de a kézremegés látványosan előjött. Még mindig van belőle egy kicsi.