pumukli,

 

bármilyen hihetetlen egyik napról a másikra el fog tűnni. Aztán időnként visszajöhet majd néhány hétre  (pl. mikor beteg vagy kimerült) és aztán végleg elmúlik. Sok hasonlóval találkoztam már, aki hajlamos erre, annál minden különösebb ok nélkül megjelenik, ne keress okokat, valószínűleg nem volt semmi kiváltó ok. Élettani dadogásnak hívják, olyan mint az élettani pöszeség, a fejlődéssel együttjáró lépcsőfok, az van a háttérben, hogy a gondolkodási és a beszédritmusa nincs szinkronban. Ahogy ügyesedik a beszéde (mondod, hogy későn kezdett beszélni, emiatt kevesebb a beszédmotoros tapasztalata), kialakul majd az összhang.

3 jótanács.

1. Fáradtan ne beszéljen (könnyű azt mondani, ugye?) Valahogy tereld olyan tevékenység felé, ahol nem ő beszél.

2. Ének és mondóka

A ritmusos beszédnél jobb motoros, beszédlégzéses gyakorlás nincs. Meg fogod látni, hogy abban nem dadog.

3.Bábozás

Ez a valódi dadogók csodaszere, de Barninak is jót fog tenni. Valaki más bőrébe bújik, oldja a gátlásokat, "szabad hibázni, úgysem én viszem el a balhét" típusú élmény.

Hallgass a logopédusra, nem szabad tudatosítani, hogy ő dadog, mert valódi dadogássá válhat. Nem szabad felhívni a figylemét rá, pláne büntetni vagy jutalmazni a dadogással kapcsolatban. Biztos, hogy azt mondta a logopédus, hogy nem segítheted ki a megfelelő szóval? Szerintem az nem hiba, sőt. Nyilván nem didaktikusan, hogy "úgy kell mondani, hogy "kabát", hanem spontán: a kabátra gondolsz, ugye? Nyugodtan hallgass a szivedrem ahogy jónak látod, segíts neki. Épp az a cél, hogy nyom nélkül átvészelje, amíg magától elmúlik.

Próbálj meg meg ne aggódni, mert azt biztosan megérzi!

Üdv: O.