Ha viccesen akarnám kifejezni magam, akkor azt mondanám, olyan vagyok mint a kis elefánt, nehezen tanul, de könnyen felejt. :) Amúgy igen, nehezebben tanulok, amit tudok, azt viszont hamarabb elfelejtem. Főleg a neveket. A múltkor Kern András neve nem jutott eszembe. Majd egy negyed óráig írtam körbe hogy kire gondolok. Felsoroltam pár filmet, amiben szerepelt, persze a filmcímekkel is bajban voltam, de aztán csak kitaláklták hogy kit akarnák mondani. Hiába volt előttem az ábrázata, a neve csak nem akart az eszmbe jutni.

Elfelejtek olyan dolgokat is, amik kevés idővel azelőtt történt. Sőt, főleg a rövidtávú emlékezettel van bajom. Ha valamit nem felejtek el, akkor az nagy valószínűségge4l már megmarad. :) A régi dolgokra jobban emlékszek.

Volt olyan, hogy mentem a postára, kollégám mondta, hozzak neki levelezőlapot. A posta körülbelül 2 percre van a melóhelyhez. Mire odaértem, már eszemben sem volt. Sőt, így visszagondolva már akkor nem volt az eszemben, mikor elindultam, pedig másodpercekkel előtte mondta.

De mondok másik példát. Egy boltban dolgozok. Csavart vásárolnak. A betegség előtt is képtelen voltam megjegyezni 3 féle csavar mennyiségét és árát, ha azok különböztek, néha akkor sem, ha egyformák voltak. Most meg még úgy sem megy. Kiszedtem a csavart, tudtam a darabot és az árat, odaviszem a pulthoz, körülbelül 5 lépés. Leteszem a pultra, de már nem tudom mennyi az ára, pedig csak 1 fajta csavar. Vissza kell mennem az árát megnézni. De nem egyszer előfordult, mire visszaértem, megint elfelejtettem. Pedig éppen az áérat megnézni mentem odébb 2-3 méterrel. Na, az ilyen esetek azok, mikor egy kicsitr elgondolkodok, mi lesz akkor 10-15 év múlva, ha már ennyit nem tudok megjegyezni.

Tavaly volt 2 eset, amikor pár másodpercre totál kiesett minden. Fizettek egy 500-assal, valami kettőszáz egynéhány Forintot. Vevő leteszi az 500-ast, én lesek bele a kasszába, a péntárgép kijelzőjére, az 500-asra, újra a kasszába, de fogalmam nem volt hogy mit csináljak. Azt tudtam hogy vissza kellene adni, de hogy kell csinálni? Egy pillanatra ledöbbentem. Rá 2 napra, megint. Csak ott annyival volt másabb, hogy ütöm be a gépbe az árat, az bent is volt, aztán filmszakadás. Hohó, mit is kellene megnyomni még a gépen, hogy a blokkot kiadja? Hallottam magam körül mindent, tisztában voltam a helyzettel, csak éppen úgy néztem a pénztárgépre, mintha akkor láttam volna először. Csak lesek kifelé a fejemből, most mit is csináljak? Még az is megfordult a fejemben, ha szólok a kollégámnak hogy jöjjön már, mit csináljak hogy meg legyen a blokk, akkor ráhozom a frászt, hogy nem tudom kezelni a gépet, amikor már 3 éve azt a gépet használjuk nap mint nap.

A nyáron esti kasszazáráskor volt gondom, hogy hogyan is kell a gépet lezárni. Azt tudtam, a kollégámat hiába kérdezem, az úgy sem tudja, úgyhogy magamnak kell megoldani. Aztán addig nyomkodtam a gépet, míg sikerült. :) Ezek a kihagyások pár másodpercig tartottak, de kicsit furcsa érzéseket keltettek bennem.

"A tudomány mai állása szerint a Földön kívül nincs élet. Pedig úgy néz ki, hogy a naprendszerben hemzseg az élet."