hát ma jött el az a bizonyos nap, amitől már nagyon rég féltem...de azt hiszem, sokkal jobb így neki. és örülök, hogy mellette lehettem végig. megszabadult végre attól a testtől, ami már annyi ideje nagyon kényelmetlen volt neki. a terasz mellett temettük el, a kedvenc helyén, ahonnan szemmel tarthat minket ;-). remélem lenéz hozzánk néha :-(...kicsi kutyám. mikor zörögtek a levelek azt hittük ő jön :-(...meg mikor a parkettán kopogott apu a felmosóval, akkor is azt hittem a kertből, hogy az ő körme kopog...:-(...de nem.

remélem jól van már és nem fáj semmije...és rengeteg jóképű fiú udvarol neki...és megint tud rohangálni és futkározni és nagyokat hancúrozni...és nagyokat sétál az új barátaival egy klassz kis erdőben, ami tele van érdekes szagokkal...és csak friss húst eszik és kap sok diót is...semmi száraztáp, vagy zöldség...és a kanapéra is felengedik, nem kell titokban feljárnia...és hogy valaki nagyon sokat vakargatja a fülét és a fenekét, mert ő azt szereti...és hogy ott nem nő a köröm, így vágni sem kell azt, mert az olyan kellemetlen, és fürödni sem kell...és hogy vannak fönn macskák és motorosok, akiket kergetni lehet...és hogy ott valakitől nagyon nagyon sok simogatást kap.

:-(...remélem megint boldog vagy :-)