Tomcat az alábbiakban úgy fogalmaz, hogy 56 vízválasztóként feszül a két oldal között. Egyszerre nem lehetsz jó is, meg rossz is. Nos, a Kossuth tériek valszínűleg nem tartják Gyurcsányt megfelelően kompetensnek 56 kapcsán.

 

"Mottó :
„… Csak az az egy ... csak az tölt el undorral, hogy egyszer ... egyszer majd azok fognak rehabilitálni, akik most felakasztanak …”
( Nagy Imre )

Akárhogyan is nézzük, október 23-a nem, és soha sem is lesz ( nem lehet ! ) a kommunisták nemzeti ünnepe. A diktatórikus állampárt jogutódjával, a velük kollaborálókkal, valamint ez egykori gyikosokkal és azok mai leszármazottjaival ( lásd az Apró-unoka Dobrev elvtársnőt és becses férjét ) nincs mit együtt ünnepelni, erre ők erkölcsileg teljesen alkalmatlanok. Harci árkok lennének, és megosztott lenne ez a nemzet ? Bizonyos értelemben mindenképpen. 1956 egyfajta vízválasztó, amely kapcsán mindenkinek illik tudnia, tulajdonképpen melyik oldalhoz is tartozik igazán. Igen, a morális határvonalak rendkívűl élesek, és mindezidáig csak keveseknek adatott meg a lehetőség a hiteles átjárásra. Ugyanis nem lehetsz egyszerre a jó és a rossz oldalon, nem lehetsz egyben erkölcsös és erkölcstelen, nem hirdetheted az egyetlen létező igazságot, a magad igazságát – miközben egyfolytában hazudsz : ebben a kérdésben mindenképpen választani, dönteni kell.

És a két oldal között mindaddig nem is lesz átjárás, amíg a bolsevik gyilkosok ( fizikai értelemben is ) itt glasszálnak közöttünk, amíg az egykori ÁVH-s verőlegények közeli leszármazottjai ma is ott feszítenek a kormánypártok parlamenti padsoraiban.

Néhány évvel ezelőtt Gyurcsány még így vélekedett a saját apjáról :

„Az apám dzsentroid elem, aki a mai napig forradalomként emlegeti 1956-ot.”

 

<!--[if !supportEmptyParas]--><!--[endif]--> A „miniszterelnöknek” természetesen minden joga megvan ahhoz, hogy saját apját emberileg tetszés szerint minősítgesse, de a lényeg ezúttal messze túlmutat – egy számunkra teljesen érdektelen személy – otromba jellemzésén. Ez a freudi elszólás ( a továbbiakban lásd még néhány másikat is … ) nyíltan elárulta Gyurcsány valódi vélekedését az 1956-os eseményekről. Miután sohasem voltam kiszes apparát, ezért fogalmam sincs arról – mennyi aljas gazemberségre tanították meg akkoriban az ifjú komszomolistákat ( köztük ezt a díszpojácát ), de abban látatlanban is biztos vagyok, hogy aligha minősítették népfelkelésnek akkoriban az 56-os eseményeket … Ráadásul a történelem a nyakunkra küldte ezt a kiszes idiótát, ezzel akaratlanul is meggyalázva a nemzeti forradalom tiszta méltóságát. És Gyurcsány valamikor, valahol biztosan beszélni is fog, mocskos pofájából tehát ismét meghallgathatjuk a szocialista történelemhamisítás legújabbkori, generálozott hazugságait.
( Őszintén remélem, hogy legalább a 301-es parcellát jó messzire elkerüli majd )

<!--[if !supportEmptyParas]--><!--[endif]--> Gyurcsány tehát hiába lett többszörös milliárdos, az igazi énje sohasem változott meg az idők folyamán. Lélekben ő ugyanolyan büdös kommunista maradt mint volt egykoron, a forradalom cinikus megtagadása vagy a vöröscsillag emlékezetes rehabilitációja jól meg is fér egymás mellett ebben a betegesen eltorzult elmében.

Mert miféle demokrata – mitöbb, az ország valamennyi állampolgáráért felelős „közjogi méltóság” az olyan ember, aki a „rábízott” közhatalmat – nem is titkoltan – a politikai ellenfele megsemmisítésére, a közéletből való kiiktatására, vagy a hatalom antidemokratikus eszközökkel történő megtartására kívánja felhasználni ? Tudjuk, semmilyen. Szerencsére Gyurcsány „nagyívű” gondolatait hűen megőrizte számunkra a krónika, így az alábbi mondatok, a meggondolatlanul kiejtett szavak immár önmagukért beszélnek :

„… Le kell verni a jobboldalt. Az én feladatom az, hogy ennek a politikai versengésnek irányt adjak, feladatokat szabjak, és azokat számon is kérjem, s ezt meg is teszem hezitálás nélkül …” „... Ha kizárólag a mi személyünk és politikánk a nemzet felemelkedésének egyetlen záloga, akkor hazafias tetté válik a demokratikus normák és szabályok megsértése. Ez esetben bármi megengedhető annak érdekében, hogy hatalmon maradjunk, vagy ellenkezőleg, hogy visszatérjünk a hatalomba ...”

<!--[if !supportEmptyParas]--><!--[endif]--> Igen, bizony – jól emlékszünk még a közelmúlt történéseinek minden lényeges rezdülésére. Hiszen ennek a politikai filozófiának a szellemében történhetett meg az Szdsz-re rárontó Medgyesy-Megyó gerinctelen megpuccsolása, így zajlott a másféléves gyurcsányi „nemkormányzás”, amikor „nyilvánvalóan nem csináltak semmit”. A fentiek fényében tehát aligha volt meglepetés a kirívóan hazug kormányzati kampány, és a szervezett választási csalással besöpört ( ezért mára illegitímmé porladt ) parlamenti győzelem."