Kedves Jucuska!

Először is, hagy biztosítsalak maximális megértésemről, mint két gyerekes anyuka.

Ami a választ illeti: el kellene döntenetek, hogy Dáviddal, vagy Dávod nélkül szeretnétek tölteni az éjszakáitokat, és aztán e szerint a döntésetek szerint kel cselekednetek. Alapszabály, hogy a gyerekekek mindig a legkisebb ellenállás felé mennek, szóval, ha azt látja Dávid, hogy átveszitek éjszaka, ha sír, ha éhes, ha jelzi, stb., miért ne követelné ezt ki magának. Ha nem szeretnétek átvenni magatokhoz, akkor viszont ezt következetesen kell kommunikálni. Ez azt jelenti, hogy, ha még szeretnéd szoptatni éjjel, akkor tedd ezt meg az ő szobájába. De az sem tragédia, ha szép fokozatosan elkezded leszoktatni az éjszakai szopiról, ez is rajtad múlik. Nyilván Dávid tiltakozni fog minden elen, ami nem kedvére való. ezzel nincs is semmi baj, azonban neki sem tesz rosszat, ha megtapasztalja a határokat, a korlátokat, amiket Ti állítotok fel, Ti döntésetek, szükségleteitek szerint, természetesen figyelembe véve az ő szükségleteit is, de a döntésnek a Tiéteknk kell lennie, különben a gyerek elbizonytalanodik. Szerintem ez történt Dáviddal is, érezheti, hogy bizonytalankodtok afelől, hogy ő hol töltse az éjszakát, azért ébred fel gyakrabban, hogy csekkoljon Titeket, hogy úgy vannak-e a dolgok, ahogyan ő szeretné. De ez neki is fárasztó, meg persze Nektek is. Ezért kell hamarosan döntenetek, hogy hogyan tovább, az éjszakai szopival és az alvással. Az se baj, ha nem mindig az van, amit a gyerek kíván, de ezt határozottan kell képviselnetek, különben szorongani fog a gyerek, mert érzi a bizonytalanságot. Alvó babát, plüss macit is akkor fog majd választani magának ha szükségét érzi, mert belátja, hogy nincs más hátra, mint, hogy külön ágyba kell aludnia.

üdv: Judit