Persze, van ebben valami...

Ma már biztosan többet káromkodunk, mint akkoriban (talán érdekes módon talán még stresszesebbek vagyunk, mint a csengőfrász és az állandó stresszálapotban leélt életek korában, az ötvenes években)... Másrészt meg ma már nem is szégyeljük, meg nem is érezzük úgy, hogy bármit szégyelnünk kellene rajta... De azért azt se feledjük, hogy a sportolók, a katonák és az alacsonyabb társadalmi rétegek képviselői azért nem mindig beszéltek szóvirágokban és a fenntebb styl szabályainak sem feleltek meg minden esetben tökéletesen mondataik. Ezen nem t'om mi a fene olyan meglepő?

A filmben sem káromkodnak többet, mint amennyit Gyarmathyék, Kárpáthy Gyuri bácsiék káromkodhattak...