Á, ő egy kis angyalka volt :-). Nyugis volt inkább, aludt egész nap. A légynek sem ártott, de nem volt olyan nagyon bújós kutyus, nem szerette ha sokat macerálják. Sajnos, mert én szívesen maceráltam volna. Szóval a gyerekeket is szerette, de annak örült, ha inkább nyugiba a sarokban fekhetett. Kis hisztis volt, vagyis nem igaziból hisztis, ezt csak úgy kell érteni, hogy folyton járt a szája...mintha azt mondaná, hogy "jaj most elment a gazdi, jaj most meg visszajött, jaj most mi van"...kis pánikolós volt. Már ilyen volt mikor hozzánk került, szerintem nagyon kikészült, mikor elvesztette a régi gazdáját (mielőtt hozzánk került). Szegényke pánikolva rohangált föl-le a Flóriánnál. Annyira borzalmas, mikor látni kutyákat teljes pánikban rohanni kétségbeesetten, hogy hol a gazdi. Szőrnyű. Egy barátnőm magához vette és tőle került hozzám.

Szóval kis érzékeny lelkű kutyus volt. Soha senkit nem akart megharapni, megkapni vagy ilyenek, megmorogni is életében ha 3szor megmorgot (szimbolikusan), akkor sokat mondok. Titokban az ágyon aludt, ha nem voltunk otthon :-))).

A kutyusodban tényleg koncentrálódik minden szépség :-))), de ezzel a dalmatával megleptél. Nem gondoltam volna. Igen olyan szálkás foxi-tacsi (kedvenceim) :-))), nagyon édi a pofija. Nagyon szép :-))))!