Ez pont így van! Mégegyszer nem akarom leírni.
De ha ezek után még mindig magánügynek tekintik, akkor veszek egy gáztüzhelyt karácsonyra neki, és rábízom, hogy főzzön magának. Kiváncsi vagyok, a szomszádok, a ház! Vajon akkor is úgy látja majd, hogy magánügy?
Nem hiszem, hogy akár a szentesi orvosok álltal eltapsolt pénz is ne lenne elég egy ilyen beteg szükségeit kielégíteni.
Ők is emberek! Voltak babák, felnőttek, szülők, nagyszülők. Ezt érdemlik?
Aki ringattak minket, akik a testükből etettek?
Mit lehet ezen spórolni? Hiszen akkor én sem tudok dolgozni, nem adózom, nem költök, segélyre szorulok, a fiam nem tanulhat majd, nem képezheti magát, s eggyel több lézengőt adok az országnak?